Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - PÁSZTOR Emil: Orvosegyetemi oktatás hazánkban 1769 és 1971 között, különös hangsúllyal az anatómiára és a koponyatanra

nulmányt. Meghívottak részvételével kongresszusokat is szerveztek, az 1934-es brassói vándorgyűlésen Huzella Tivadar professzor volt az előadó. 1921 -22-ben a kolozsvári egyetem Budapestre menekült maradványai Szegedre kerültek és létrejött a Szegedi Tudományegyetem. Gróf Klebersberg Kúnó kultuszminiszter pártoló segítségével megépültek a megfelelő épületek és kitűnő szakembereket verbuváltak. Néhány év múlva, Észak-Erdély 1940-évi visszacsatolása után a Ferenc József Tudományegyetemet újjászervezték és létrehozták a Horthy Miklós Tudományegyetemet. Az egyetem újjászervezését nagymértékben támogatta gróf Teleki Pál miniszterelnök. Sok fiatal neves professzort neveztek ki. Az orvosi fakultás meghatározó tagjai voltak Miskolczi Dezső és Haynal Imre. A román egyetem Szebenbe települt. A szintén fiatal, 35 éves Krompecher István (1905-1983) szintén kinevezésre került, akinek „kalandos" életét és tudományos pályafutását, a kolozsvári-, a marosvásárhelyi - és a debreceni orvostudományi egyetemeken, részletesebben ismertetjük a Debreceni Orvostudományi Egyetem történeténél. 1945-ben az egyetem Bolyai Tudományegyetem nevet kapja. A román hatalom még kénytelen volt engedélyezni a magyar nyelvű oktatást, de Szebenből visszatelepítették a román egyetemet és egyre fokozatosabb politikai nyomással 1959-ben már Babes-Bolyai Egyetemnek nevezik, a magyar nyelvű oktatást pedig fokozatosa kiszorítják. Még 1945ben az egyetem orvos- gyógyszerész karát, mint az egyetem legszervezettebb magyarnyelvű tanszékeit Marosvásárhelyre telepítették, hogy ne zavarjanak Kolozsvárott a politikai manipulációk felderítésében, és ne tudjanak harcolni a magyarnyelvű oktatás fenntartásáért. Marosvásárhelyt az anatómiai tanszék vezetését 1945-47-ben Környei István neurológus-idegsebész volt kénytelen vállalni, mert a magyaroknak engedélyezett 7-9 tanári állást és tanszéket nem tudták másképpen beosztani. 1947-49 között már valódi anatómus, Krompecher István látta el a feladatot. Őt 1949-től Szentpéteri József, majd 1985 után Maros Tibor követte. Ezen időszak történéseiről és ebben Miskolczy Dezső professzor szerepéről egy hosszabb tanulmányban számoltam be (2003), amelynek összefoglalóját itt ismertetem: „Miskolczy Dezső a 20. századi magyar szellemi élet kiemelkedő nagy egyénisége volt, aki tudományos munkásságával hazai és széleskörű nemzetközi elismerést szerzett magának és Magyarországnak. Elméleti kutatásaival, klinikai és tudományos szervező munkájával megteremtette a modern neurológia alapjait hazánkban és megszervezte az Európában akkor negyedik önálló idegsebészeti osztályt. Tudománypolitikai és tudományszervezési tevékenységével a Trianonban elszakított erdélyi magyarság mindmáig élő magyar nyelvű egyetemi oktatásának megmentője, az ottani magyar kultúra és nyelv hűséges ápolója volt. Bölcs és példamutató megnyilvánulásai a magyar országgyűlésben is elismerést arattak. Segítőkész magatartása szerető és melegszívű egyéniséget tükröz, aki nyugodt, boldog és megelégedett életet élt, példát igyekezett adni barátainak, munkatársainak és a fiataloknak. " „Meleg baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, és ma is felejthetetlenek számunkra azok az órák, amelyeket társaságában tölthettünk. A mi lakásunkban, vagy a nála töltött órák felüdülést jelentettek, minden találkozással gazdagabbak lettünk. Tanácsai javunkat szolgálták, akár a klinikai munkát vagy a tudományos kutatást, akár a mindennapi élet vagy az intézetvezetés nehézségeinek megoldására vonatkoztak. Azt hiszem, O is érezte tiszteletteljes szeretetünket és megbecsülésünket, amire meleg érzéssel reagált. Édesapámmal