Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - JÓZSA László - FÓTHI Erzsébet: Trépanait koponyák Magyarországon. 115 eset összesítése

V. Táblázat. A trepanációs nyílás elhelyezkedése Lokalizáció Jobb oldal Bal oldal Összesen Parietalis 16,4 % 43,6 % 60,0 % Frontoparietal is 2,6 % 21,8 % 24.4 % Parieto-occipitalis 1,7 % -1.7 % Frontalis 2,6 % 7,0 % 9,6 % Temporalis -1,7 % 1,7% Occipitalis 2.6 % 2,6 % Összesen: 25,9 % 74,1 % 100,0% A műtéti technikára mindössze húsz-huszonöt alkalommal próbáltak következtetni. A feltárás alapvetően két eljáráson alapult (kaparásos, ill. véséses módszer), olykor a kettőt kombinálta az operatőr, valódi fúrással pedig csak elvétve próbálkoztak a középkori sebészek. Fürészeléses módszert - hasonlóan a többi európai koponyalékeléshez - sohasem láttunk. Ezt szinte kizárólag Dél-Amerikában alkalmazták. 11 A koponyáknak legfeljebb 30 százalékán történt röntgen-vizsgálat (számítógépes rétegvizsgálat, CT, egyetlen alkalommal sem). Ugyancsak hiányzik a mikroszkópos (szövettani, elektronmikroszkópos) megfigyelés. Ezzel szemben csaknem minden szerző bőségesen foglalkozik a trepanáció céljával, indikációjával. A műtéti technikáról, a trepanáció lokalizációjáról és nagyságáról, a koponyán talált patológiás eltérésekről, röntgen és mikroszkópos, valamint kémiai megfigyeléseinkről, külön közleményben számolunk be a Magyar Természettudományi Múzeumban őrzött craniumok vizsgálata alapján. A koponyalékelések feltételezett célja javallata Legtöbben elfogadják, hogy a pogány hittel összefüggő hiedelmek miatt történt a beavatkozások nagy része, s csak mellékesen említik meg a sérülés lehetőségét. Broca (1876) úgy vélte, hogy az epilepsziát, görcsrohamot okozó démonok koponyából való kiszabadítása érdekében történt a műtét. Horsley (1888) azt gondolta, hogy mozgatókéreg sérülés és posttraumás epilepszia miatt került sor a koponya megnyitására. Osler (1913) hasonló álláspontot képviselt. Katona az 1963-ban megjelent könyvében elfogadja, hogy sérülés, fejfájás, epilepszia, kultikus cél egyaránt indikálta a lékelést. Nemeskéri és munkatársai (1965) szerint sérülés, fokozott koponyaüri nyomás, agytumor, agytályog, epilepszia, sinus thrombosis (!!) kezelésére, vagy kultikus okból trepanáltak. Bartucz (1966) nem veti el annak valószínűségét, hogy koponyaűri daganat, epilepszia, agytályog, vagy koponyán belüli féreg-ciszta eltávolítása képezte az indikációt. Pais Dezső (1976) írta: „Azokban a boldog időkben (ti. a sámánhit idején) nem állott rendelkezésre a kereslet mértékének megfelelő számú bolond, akit sámán-pappá lehetett volna megtenni, vagy szentté jel avatni. Tehát gyártani kellett ilyeneket. S föl is fedezték a gyártás módját a fej meglékelésében, az agy megfúrásában"'. Dienes (1972, 1975) a pogány magyarok lélek-hiedelmével hozta összefüggésbe őseink cranitomiás gyakorlatát. Jorgensen (1988) kizárólag az impressziós törést fogadja el a (dél-amerikai) lékelések javallataként. Alt (1997) meggyőződése, hogy kopo" Az óvilágban egyetlen lürészeléssel végzett trépanait koponya került elő Palesztinában (Portier 1985). A térti nem élte túl a beavatkozást.