Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - JÓZSA László - FÓTHI Erzsébet: Trépanait koponyák Magyarországon. 115 eset összesítése

nyatörés, agytumor, epilepszia, elmebaj, fejfájás, mágikus orvoslás (?) miatt, vagy büntetésből trepanáltak. Finger és Clower (2001) úgy vélekednek, hogy a primitiv népek a fejfájást és elmebetegségeket gyógyították ezzel a módszerrel. Campillo (1984) felsorolásában (rituális, mágikus, vallási, terápiás) utolsó helyen szerepel a gyógyító cél. Velasco-Suarez (1992) fő indikációnak a profdaxist (??) tartja, jóllehet nem mondja mit kellene megelőzni. Valószínűtlen, hogy az agydaganatot, agytályogot stb. kórismézni tudták volna és minden bizonnyal elvetjük az animisztikus céllal végzett koponyaműtétek lehetőségét is. Jorgensen (1988) kimutatta, hogy a buzogány, és más hasonló eszközök (kelevéz, harci fokos és balta, alabárd hegye, stb.) úgy okoznak benyomatos csonttörést, hogy a környező koponyacsontok nem sérülnek. Figyelemre méltó megállapítása, hogy a Dél-Amerikában és a középkori Európában használt buzogányok tollának mérete azonos volt. U. Kőhalmi (1972) részletesen elemzi a nomád harcosok (köztük a magyarokét is) fegyvereit,

lj ruházatát, megemlítve, hogy az ütőfegyverek nem állandó, de gyakori felszerelési tárgyai voltak a lovas nomádoknak. Mielőtt saját véleményünket kifejtenénk az archaikus trepanációk céljáról és javallatairól, tekintsük át a magyarországi trepanációk lokalizációját, nemek közötti megoszlását. A lékelések háromnegyede (75,6 %) felnőtt férfiakon történt, nőkön egyötöd ilyen gyakoriságú (15,7 %), a gyermekeké pedig mindössze 2,6 %, végül néhány esetben a nemet nem lehetett megállapítani (///. Táblázol). Szembetűnőbb a férfiak döntő többsége, ha tekintetbe vesszük, hogy a középkori temetőink egy részében több női vázat találtak mint férfiét (Józsa 1996). Olyan kórképet nem ismerünk, amely ötször gyakoribb lenne férfiakon és kivételesen fordulna elő gyermekeken. A nemek közötti megoszlás azt sugallja, hogy a férfi túlsúly olyan tevékenységgel hozható összefüggésbe, amit nagyrészt ők végeztek. A Paizs (1976) által felvetett sámánság nem jöhet számításba, mert közöttük csaknem egyenlő számban voltak nők és férfiak (Diószegi 1978). A harc, a család és otthon védelme viszont kizárólag a férfiak feladata, s ha nem tudták megóvni szeretteiket, akkor az asszonyok és néha a gyermekek is megszenvedték a támadó fegyvereit. A koponya megnyitás helye szintén árulkodó. A falcsonton végezték a lékelések 60,0 %-át, bal oldalon két és félszer annyit mind a másikon. A homloktáji (9,6 %) és frontoparietal is (24,4 %) trepanációkkal együtt az összes beavatkozás 94 %-a a koponyaboltozat elülső és oldalsó domborulati részén történt. Nemcsak a lékelések, hanem a halálos végű és a gyógyult egyéb sérülések 90 %-a is ugyanezekre a régiókra esik, a nyakszirt tájék és az arckoponya traumája lényegesen ritkább (Pap és Józsa 1991. Józsa és mtsai 2004). A trepanációk ilyen lokalizációja arra enged következtetni, hogy döntő többségüknek javallata a csontsérülés ellátása. A szemben álló támadó (feltételezve jobbkezességét) a sérült homlokára és/vagy bal falcsontjára sújt le, következésképpen ebben az areában szükséges a legtöbb beavatkozás. A trepanációs nyílások környezetének gondos mikroszkópos vizsgálatakor (ami nagy többségükben nem történt meg) - az esetek egy részében szabad szemmel is - felismerhető a csont hajszálrepedése, ez pedig önmagában is sérüléses eredetet bizonyít. Valószínűsíthetjük, hogy a sebész néha subduralis, vagy epiduralis vérömlenyt távolított el az agy felszínéről, olyankor is, ha benyomatos vagy szilánkos csonttörést nem talált. Amennyiben kardvágástól szár12 Nem részletezi mi a különbség a rituális, mágikus, vallási indikációk között. ' U. Kőhalmi Katalin az ijak és nyilak bűvöletében kissé mostohán bánik a buzogányok, fokosok, stb. ismertetésével.