Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - JÓZSA László - FÓTHI Erzsébet: Trépanait koponyák Magyarországon. 115 eset összesítése
nel kell felelnünk. A csontszélek teljesen ki vanna simulva, tehát he voltak hegedve, (...) mire több hónap, talán egy egész év is kívántatott. " Előadását így fejezte be: "E koponya, mint orvos-sebészeti készítmény is, a legritkább nevezetességek közé sorolható, miután ily preparátumot Európának egy gyűjteménye sem mutathat jel ". Mindezek ellenére, sajnos, sem Kovács Endre, sem mások nem vették a fáradságot, hogy az egyedülálló leletet világnyelven közöljék. Az (akkoriban) unikum számba menő leletről Ery János régész az MTA Évkönyveinek 1876-ban megjelent IX. kötetében számolt be (magyarul). Broca (miután az 1876-os budapesti Anthropológiai Világkongresszus alkalmával megszemlélhette a verebi leletet), két évvel később a párizsi Anthropológiai Társaság vitájában postmortális, rondell nyerés céljából végzett trepanációnak minősítette azt. A koponya napvilágra kerülését követő másfél évszázad alatt sem javult a helyzet, mert a 19. század közepe óta nem történt meg a hazai leletek megfelelő publicitású ismertetése, ezért fordulhatott elő, hogy Clower és munkatársai 2001-ben megjelent terjedelmes összefoglalójukban a következőt írhatták: ^Additional discoveries were made later, in the 19th century in Spain, Portugal, Germany, Czechoslovakia^, Scotland, Denmark, Sweden, Austria, Poland, Italy and Russia". Egyetlen publikációban találkoztunk az alábbi megjegyzéssel: „Bartucz states, that Dr. E. Kovaces (így!!) of Hungary was the first, in 1853, to describe an ancient trephination found at Vereb, Hungary" (Piek és misai 1999). A német szerzők szerint Európában hozzávetőlegesen 450 lékelt craniumot tartanak számon, közülük kb. 100 db-ot Franciaországban. Ezzel szemben Finger és munkatársa (2001) azt állítja, hogy a Broca-féle gyűjtemény (amely a francia anyag négyötöde), mindössze 60 koponyát tartalmaz, s csupán tízen történt komplett beavatkozás. Egyik összesítésben sem szerepelnek a magyarországi leletek. Az elégtelen publicitásnak a következménye, hogy az Európa tíz millió km 2-nyi területén ismert 450 (körüli) lékelt koponya mellől hiányzik (a századakkora területű) magyarországi leletek (+115 eset) nyilvántartása 2 . Utánaszámolva kiderül, hogy az Európában fellelt, sebészeti beavatkozást mutató koponyák egyötödét hazánk földjéből hozták napvilágra, ezekről azonban nem vett, (nem vehetett) tudomást a nemzetközi irodalom. A lékelt koponyák számát igen tág határok között adják meg a különböző szerzők. A Dél-Amerikában találtakét 1000 és 3500 közé (Gerszten és mtsai 1998, Marino és mtsa 2000, Velasco-Suarez és mtsai 1992), az európaiakét 400-450-re, a Föld egyéb tájain felismertekét 100-150-re becsülik (Bartucz 1966, Engel 1962). Az európai irodalom többnyire a kőkori leletekkel foglalkozik, a későbbi időszakokból legfeljebb néhány tucatnyit elemeznek. Kétségtelen, hogy földrészünkön főként a neolithikumból származó lékelt koponyákat tartunk számon. Az újkőkort követő történelem előtti időből (réz- bronz- vaskor) kb. félszáz, a történeti korokból 60-70 észlelést ismerünk. A középkori leletek ritkák, Nagy Britanniában tíz (Parker és mtsai 1986), Spanyolországban és Itáliában csupán egy - egy (Campillo és mtsai 1988), Ausztriában négy középkori esetet publikáltak (von Károlyi 1963). Ezért is nagyjelentőségű anyagunk, mert itt éppen a középkori leletek teszik ki a gyűjtemény négyötödét. 'Az amerikai szerzők történelmi tájékozatlanságának bizonyítéka, hogy a 19. században Csehszlovákiáról és Lengyelországról beszélnek. Sem az idézett szerzők, sem más összefoglalók meg sem említik a Magyarországon előkerült leleteket. 2 Beszámolónkban kizárólag a sebészi trepanációkat ismertetjük, az u.n. jelképes trepanációkat később kívánjuk összegezni.
