Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS

Az észtországi vonatkozású csoport a legkisebb a három közül. Ide mindössze egy tanulmány tartozik. Hz Krcutzwaldról, az észt nemzeti eposz, a Kalevipoeg szerzőjéről szól, aki tanult szakmáját tekintve orvos volt. Azon túl, hogy a tanulmányok földrajzi szempontból 3 csoportba sorolhatók, meg kell jegyezni, hogy szinte mindegyik tanulmánynak van valamilyen magyarországi vonatkozása is: vagy a „főhős" vagy valamelyik őse származik Magyarországról vagy azok között van magyarországi származású, akikkel a „főhős" kapcsolatba került. Ez alól talán az észtországi vonatkozású tanulmány az egyetlen kivétel, mivel azonban az észt nyelv távoli rokona a magyarnak, valami csekély magyarországi vonatkozása ennek is van. A vizsgált történelmi korszakot tekintve a tanulmányok döntő többsége a 19. századdal vagy a 18. és a 19. század fordulójával foglalkozik. A 2 kivétel közül az. egyik teljes egészében a 18. században, a másik a 10. és a 1 I. század fordulóján „játszódik". A tanulmányok általában egy-egy régió valamely korszakban jellemző közegészségügyi viszonyaira vetnek fényt, beágyazva azok bemutatását a „főhős" élettörténetébe; a tanulmányok többségében azonban a szűkebb értelemben vett orvostudomány-történeti részek csak „mellékhangsúlyt" kapnak, míg a „főhangsúly" többnyire a „főhős" életének egyéb vonatkozásain van. Az. egyes tanulmányok végén általában irodalomjegyzék és az adott tanulmányhoz kapcsolódó fekete-fehér képanyag található, hivatkozás-jegyzetek azonban csak az első tanulmányhoz kapcsolódnak. Ennek oka feltehetően az, hogy a tanulmányok eredetileg csak mint clöadásszövegek készültek el, egy előadás estében pedig a hivatkozásoknak nincsen jelentőségük. A szerző eredetileg nyilván nem gondolta, hogy az előadások szövegei valaha kiadásra kerülnek, így azokat nem látta el jegyzetapparátussal, utólag pedig bizonyosan nagyon időigényes lenne az. előadásszövegek jegyzetelése. Mindenesetre az így is kitűnik, hogy a tanulmányok komoly kutatómunkán alapulnak. A mű stílusa szinte szépirodalmi: lendülete magával ragadja az olvasói. A tanulmányok felépítése jól átlátható és logikus. Látszik, hogy a szerző született pedagógus. Magyar szókincse rendkívül gazdag és választékos. Sajnos néhány stilisztikai, nyelvhelyességi, helyesírási és sajtóhiba a kötetben maradt. Ezek közül talán a legzavaróbb az. hogy a szerző egyik tanulmányában a francia dophin kifejezést szó szerint fordítva magyarra több ízben is Delfinként hivatkozik Franciaország egyik 18. századi trónörökösére A nyelvi lektor figyelme nyilván átsiklott e hiba fölött, és emiatt senki sem hívta fél a szerző figyelmét arra, hogy a magyar nyelvi hagyományok szerint a francia dophin szót vagy nem fordítjuk le és magyar szövegkörnyezetben is meghagyjuk dophinnek, vagy trónörökösnek fordítjuk. Mindezzel együtt is összegzésként megállapítható, hogy a kötet a legjobb értelemben vett tudományos ismeretterjesztő irodalom egyik igen olvasmányos darabja. Dómján Lajos Putnam, Constance L.: The science we have loved and taught: Dartmouth Medical School's first two centuries. Hanover and London, University Press of New England , 2004., 375 p. Nagy múltú egyetemek életében hagyomány, hogy fennállásuk jelesebb évfordulóit az intézmény történetét feldolgozó, rangos kiadvány elkészítésével ünneplik meg. Nem kivétel ez alól a New Flampshire-i Manőverben működő Dartmouth Medical School sem, amely - az. ország negyedik legidősebb orvosi karaként - 1997-ben ünnepelte alapításának kétszázadik évfordulóját. Ez alkalomból kérték fel Constance E. Putnamet, hogy írja meg az egyetem történetét. A mű csak több éves késéssel, 2004-ben jelent meg, ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - egy igen értékes és alapos munkával gazdagította az intézménytörténeti kiadványok sorát. A szerző Concordban él és dolgozik, 1999-ben szerzett doktori címet a Tufts University interdiszciplináris doktori programján. Bár fő kutatási területe az orvostörténct, tudományos érdeklődési köre és munkássága széleskörű. Foglalkozik a történelem más területeivel is, mint pl. az. építészettörténet, de számos publikációja jelent meg olyan témakörökben, mint az orvosi etika, a társadalmi igazságosság, vagy a halálbüntetés. Constance E. Putnam 4 nagyobb egységben 12 alfejezetre bontva tárgyalja az egyetem történetét a kezdeti évektől napjainkig. Az első, „The Foundation Years: Invention" című fejezetben az alapító Nathan Smith életútját és az egyelem kezdeti éveit dolgozza fel. A Dartmouth carljéről elnevezett iskola (Dartmouth College) az 1760-as évek végén jött létre. 1796-ban Nathan Smith, a New I Iampshirc-i Cornish-ban praktizáló orvos levélben fordult az intézmény vezetőihez azzal a kéréssel, hogy tegyék lehetővé számára az orvosképzés elindítását az egyetemen, melynek eredményeképp - egy skóciai tanulmányutat követően - 1797. november 22-én tarthatta meg első előadását. Bár az orvosi kar működési