Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS

művészetnek is. A szerző tisztában lévén mindevvel, adatait mindig kulturális-társadalmi háttértanulmányokba ágyazza, s igyekszik a fajdalom elleni küzdelem eseményeit és jelenségeit is az adott kor, hely és világszemlélet sajátosságait figyelembe véve megvilágítani. Ha pedig mégis akadna olvasó, akinek figyelmét c gondolati torna lankasztaná, az anekdotákhoz, kuriozitásokhoz láthatóan vonzódó Dormándy professzor mindig talál rá módot, hogy - néhol szinte novellisztikus értékű meséivel, eleven személyiségrajzaival - újból felpezsdítse olvasási ked­vünket. Az angolszász - és magyar - tudománytörténeti ismeretterjesztés legjobb hagyományait követő, kitűnő mu­tatóval is kiegészített munkát melegen ajánlhatjuk mindazok figyelmébe, akik a tanulást és a szórakozást szívesen kötik össze némi gondolkodással is. Csak remélhetjük, hogy Dormándy Tamás professzor kiváló könyve hama­rosan anyanyelvén is megjelenik majd. Magyar László András Fata, Márta - Kurucz, Gyula - Schindling, Anton (Hrsg.), Lutz, Alfred - Senz, Ingomar (Mitarb.): Peregri­nalio Ihtngarica. Studenten aus Ungarn an deutschen Hochschulen vom 1 6. bis zum 20. Jahrhundert. (Contu­bernium. Tübinger Beitrage zur Universitäts- und Wissenschaftsgeschichte, Bd. 64). Stuttgart, Franz Steiner Verlag, 2006. 548 p. 29 ill. A tübingeni Eberhard Karl Egyetem és a stuttgarti Magyar Kulturális Intézet közösen szervezett nemzetközi szim­póziumán - 2003. okt. 17-18-án - elhangzott előadásokat tartalmazza a kötet. A téma aktualitását ama transzna­cionális erő és hatás jelenti, ami részben Európát készteti arra, hogy újrafogalmazza saját maga integritását, más­reszt a nációk - közöttük a magyar - visszatalálása Európába, ami kulturális téren nagy hagyományokra tekinthet vissza. A jelenkort tehát egymás kölcsönös keresése jellemzi, feltárása és újrafogalmazása mindannak, ami a kései 13. és korai 14. században a főiskolákon és egyetemeken már megvalósult, amely intézmények nemzetek feletti berendezéseikkel, az egyetemes tudás otthonai voltak, ahol a képzés és tudomány voltak a legfontosabb tényezők. A hatás a tanulni vágyók vándorlásaiban nyilvánult meg, a tudás kölcsönös cseréjében, konfessziók keretei közt. Ez a közös örökség ma szilárd alapot képez, nemcsak a múlt megismerése, hanem a jövőt szem előtt tartó tervezés, a stratégia és vízió számára is. A magyar diák így egy konfesszió kulturrégiójába költözött. Bár Magyarországon és Erdélyben jelentős kísér­letek folytak az iskolaügy fejlesztésére, de mivel egyetemek tartósan nem alakultak ki, tudományos centrumok sem jöhettek létre. Előnye ennek a vándorlásnak, hogy a diákok a legfrissebb szellemi irányzatokkal ismerkedhet­tek meg, és visszatérve hazájukba az áramlatokat, tudásukat beplántálhatták a hazai oktatásba, A kulturtranszfer európai útjai behálózták Magyarországot. A Német-római Birodalom egyetemei és főiskolái (Schindling, 39-54) vonzották a magyar tanulni vágyó fiatalokat. A protestáns tanítás legtöbbször szekularizált kolostorokban folyt, míg a jezsuita és katolikus egyete­mek nagyobbrészt új épületekben működtek. A 16. században kiemelkedik a protestáns wittenbergi egyetem (Szabó, 55-63), ahol mintegy 1200 magyar diák fordult meg, főleg teológiát és jogot tanullak, de ez az egyetem más konfesszió számára is kívánatos volt. A heidelbergi peregrináció (Heltai, 65-86) főleg református fiatalokat jelentett, közöttük találjuk Bethlen Istvánt, a későbbi fejedelem testvérét is. Elsősorban D. Pareus teológiai kur­zusai voltak keresettek, tanításai - az irenizmus pl., amire az erősen megosztott Magyarországon és Erdélyben különösen fogékonyak voltak az emberek. - erősen befolyásolták a magyar református egyház kulturális arculatát, fejlődését, kihatásai az erdélyi fejedelmek politikájában is utolérhető. Különösen érdekesnek mutatkozik Kassa város fiatalságának látogatása a német egyetemeken 1857-ig (Capros, 81-94), mindaddig, amíg a város megalakította saját jezsuita akadémiáját. A Nürnberg melletti Altdorf akadémiáját főleg a hazai evangélikus ifjúság kedvelte, (Mährle, 95-114), nagyobb része - mintegy 70%-a - német nemzetiségű volt. Altdoríban te­ológiát, jogot és medicinát tanultak, Igen nagy látogatottságnak örvendtek a magyar katolikus fiatalok körében a Német Birodalom katolikus egyetemei a 17. században (Bitskci, 115-134), de Bécs, Graz, Prága, Olmütz és Salzburg is jelentős szerephez jutott. A 18. században (Asche, 135-154) már Bécs áll az érdeklődés középpontjában, ahol a protestáns egyetemek lélvilágosodási tendenciáira katolikus és Habsburg-hű válaszokat vártak, ezeket az egyéni politikai karrier remé­nyében a hallgatók elég könnyen meg is adták. Ebben az időben kezd a súlypont a teológiáról, a konfesszióról a tudományosságra helyeződni, hiszen a bécsi egyetemen abban az időben kiváló tudósok tevékenykedtek, akik erős vonzerőt fejtettek ki. A felvilágosodás szellemét a 17-18. században a lipcsei egyetem (Dörling, 156-174) képviselte hangsúlyozottan a történettudomány felé fordulva, míg f lalle/Saale a pietizmus otthona lett. Sem Flalle,

Next

/
Oldalképek
Tartalom