Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
kérdés talán önmagában komplexebb, mint az összes kábítószer-probléma együttvéve. " Az illegális kereskedelem feltárt eseteinek statisztikája azt az állítási támasztja alá, hogy a ma világviszonylatban legtöbbet fogyasztott drogok kannabisz-termékek (marihuána, hasis). A rendkívül összetett kérdést további problémák nehezítik, például a rostkender termesztésének természetvédelmi okokból eredő szubvencionálása (az erdőirtások megakadályozásáért a papírgyártás alapanyagát ebből kívánják pótolni). Ez a folyamat csaknem lehetetlenné teszi a magas THC tartalmú kenderfajták termesztésének felkutatását. A kannabiszt legalább ötezer éve használják gyógyszerként, elsősorban Ázsiában, Európában az ilyen irányú érdeklődés csekélynek mondható. A változás 1964-ben következett be, amikor egy olyan kannabisz-vegyületet izoláltak, amelyet terápiás célokra is fel lehet használni (daganatos betegségeknél, sclerosis multiplexben, de készítenek szert glaucoma ellen, AIDS-es betegeknek is). A gyógyszerkutatásokat nehezítik azok az akciók, amelyek a terápiás lehetőségeket a kannabisz-használat legalizálására kívánják fordítani, illetve a kormányzatok a szer nem gyógyászati célú legalizálásától való félelemből nem támogatják ezeket a kutatásokat kellőképpen. A kábítószerek, drogok, tudatmódosító anyagok rengetegéből csak néhány nagy csoportot emeltünk ki - nem kétséges, hogy a recenzeáló szubjektív értékítélete és érdeklődése alapján -, pedig a kötet további alapos ismertetést ad a drogok számos egyéb csoportjáról: a hallucinogénekről, vagyis a varázsszerek, boszorkánymérgek és egyéb titokzatos, a művelődéstörténetben sokat emlegetett anyagról is. A huszadik század drogmérlege gazdagítja a feldolgozást, vagyis a hallucinogén anyagok használatáról, az altatók, nyugtatók, szorongásoldók, antidepresszivumok és szerves oldószerek kusza és egyre bővülő tárházáról kapunk beszámolót. Ezt követi a nemzetközi kábítószer-ellenőrzési rendszer kialakulásának és fejlődésének vázlata, az 1912. évi Hágai Nemzetközi Ópiumegyezménytől az 1988-as Bécsi Egyezményig. Bayer professzor könyve azon tudományos munkák közé tartozik, amelyek lenyűgöző, könnyed és olvasmányos formában tárgyalják a kérdéseket, magával ragadják az érdeklődőt. Csak tiszteletre méltó terjedelme miatt nem mondhatjuk róla, hogy egyhuzamban végigolvasható. A mű értékes kiegészítése a számos informatív statisztikai sor, grafikon, táblázat, valamint a szép kivitelű illusztrációk. Kapronczay Katalin Dormandy, Thomas: The worst of evlis. The fight against pain. New Haven-London, Yale University Press, 2006. 547 p., ill. A magyar származású, nagy sikerű tuberkulózis-történeti könyve, „A fehér halál" alapján hazánkban is jól ismert szerző ebben a kötetében a fájdalom és az ember kapcsolatának históriáját beszéli el. A hagyományos, jól áttekinthető módon, részben kronológiai, részben tematikus rendbe szerkesztett kötél az ősidőktől - az első, fájdalomcsillapító szándékkal adott bunkócsapástól - a mai fájdalomklinikákig és hospice-szolgálatokig követi nyomon az anesztézia fejlődésének útját. Megismerkedhetünk a kezdetek fizikális (végtagelkötés, fagyasztás) és gyógyszeres (mák, fűzfabarka, mandragóra stb.) gyógymódjaival, a pszichikai fájdalomcsillapítás különös eljárásaival, a fájdalom semmibevevésének, tűrésének a teológiát is érintő kérdéseivel, vagy az iszlám, és a keresztény fájdalomszemlélet furcsaságaival is. A továbbiakban a tudományos ancszteziológia születéséről, majd a 18-19. század meghökkentő fájdalomcsillapítási eljárásairól, a magnetizmusról, a pneumatizmusról, végül az első sikeres allatokról és anesztéziás szerekről, az éterről és a kloroformról olvashatunk informatív és szórakoztató fejezeteket A történet a gyógyszeres fájdalomcsillapítás diadalútjának bemutatásával, illetve a kábítószerek históriájával folytatódik, hogy utolsó részében a fájdalomkutatás mai útjainak, a fájdalom-kultúra vadhajtásainak, illetve a fajdalommal szemben vívott harc sajátos modern formáinak - a biokémiai kutatásnak, a fájdalomsebészetnek, a fájdalomklinikáknak, és a hospice-mozgalmaknak - ismertetésével záruljon. Mindez természetesen csak vázlatos kivonata ennek a félezer oldalnyi, rendkívül szórakoztató és elgondolkodtató, kiváló jegyzetanyaga és irodalomjegyzéke, elméleti színvonala, gondolat- és adatgazdagsága következtében tudományos forrásnak is remekül használható ismeretterjesztő könyvnek. Amellett, hogy aki egyszer kézbe veszi ezt a kötetet, nem egykönnyen tudja majd letenni, az olvasó magán a kétség kívül lenyűgözően érdekes történeten túl mást, többet is kap a szerzőtől. Hiszen talán saját emberi lényünk megértéséhez is közelebb visz ez a könyv. A fájdalom ugyanis igen összetett, mondhatni titokzatos jelenség: objektív mérése aligha lehetséges, fiziológiai-neurológiai alapjai máig nem tisztázottak teljesen, formái és átélésmódjai pedig erősen függenek a társadalmi és kulturális környezettől. A fájdalom nem pusztán élettani-idegrendszeri jelenség, sokkal bonyolultabb ennél, így nem csupán az orvostudománynak lehet tárgya, hanem a művelődéstörténetnek, a filozófiának és a
