Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon
gyulladás, láz), ebben az esetben Reisinger a hazai vízgyógyintézetek meglátogatását javasolta, elsősorban a Tátrában, Schmecks-ben (Tátrafüreden) létesített intézetet. Szintén 1842-ben jelent meg egy német nyelvű cikk rövid ismertetése a Bujakóros bántalmak vízzel gyógyítva címmel. Egy fiatalember szifiliszes bőrtüneteit sikerült tizenöt nap alatt orvosolni a hideg víz belső és külső alkalmazásával, izzasztással. 1843-ban A lázas csúz hideg vízzeli gyógyításáról szóló cikket vett át az Orvosi Tár az Allgemeine medizinische Central-Zeitung-bó\, A lázas állapotot ebben az időben még nem egy-egy betegség kísérőjelenségének, hanem önálló betegségnek tekintették. A cikk felsorolta a láz szokásos gyógymódjait, amelyekkel legalább három hét, de legtöbbször öthat hét alatt érhettek el javulást: érvágás, hánytatás, kikericsmag-bor, flanel anyaggal történő beburkolás, füstölés tömjénnel vagy mastix-szal. Ezekkel szemben hideg vizes borogatás és hűtőfürdő alkalmazásával, valamint napi tizennégy-tizennyolc pohár hideg víz elfogyasztásával már a negyedik napra megszűnt a láz, a megmaradó ízületi duzzanatokat pedig izzasztással és hideg vizes leöntésekkel lehetett elmulasztani. Tizennégy-huszonegy nap alatti tökéletes gyógyulásról számolt be a cikk. Dr. Elge 1845-ös - már idézett - hosszú értekezéséből (Egy betű gr. Szapáry Fer. szavához az életdelejségről) megtudhatták az olvasók azt is, miért telepítették sok esetben a vízgyógyintézet betegeinek szállását istálló közelébe. „A ló és tehén is delejesek, ezért erősödnek a betegek istállókban" - idézte Elge Szapáry könyvéből, majd helyesbítve hozzátette: „Nem minden, sőt csak igen kevés beteg, s ezek között csak tüdővészesek erősödnek istállókban, részint a hévmérséklet, részint külön/eges kigőzölgéseknél fogva, mellyeknek közvetlen beszivása nagy hasznú. " I2A 1848 májusában megjelent több megyei főorvos közös beadványa, amelyet Bugát felhívására fogalmaztak, hozzászólásként az orvosi kar megreformálásának ügyéhez. 125 Az aláírók neve ismeretlen maradt. A hivatalos orvostársadalmat képviselő főorvosok munkájuk során szembesülni kényszerültek az alternatív gyógymódokkal, és tapasztalataikat megfogalmazták ebben a levélben. Felidézték azt az esetet, amikor az orvosok és természetvizsgálók körében felmerült, hogy a helytartótanácshoz kellene folyamodni a rudnói lelkész 126 és Priessnitz gyógyításainak betiltásáért. ,, ...és mi lett a következés? - Mulattunk több hetekig Graefenbergben, társalogtunk herczegekkel, grófokkal, bárókkal, hadvezérekkel, philosophusokkal, theologusokkal, jitristákkal, geographúsokkal, historicusokkal stb., de sértés nélkül legyen mondva, mi legalább természetvizsgálókkal nem találkozhattunk... " I2/ A cikket író főorvosok a tiltást már akkor sem tartották célravezetőnek, mert a tiltás propagandát jelent e gyógymódok számára. Inkább abban reménykedtek, hogy ezek a divatos jelenségek maguktól is hamar elmúlnak, ha a nevelés fejlődik, és a természettudományok oktatása általánossá válik. Az utolsó, terjedelmes vízgyógyászati cikk dr. Bartha Károly tollából jelent meg az Orvosi Tár-bm. Tanulmánya szépirodalmi műnek is beillik, olyan gondosan fogalmazott, költői eszközökkel színesített szöveget írt. Már cikke ironikus felütése felkeltette a figyel122 Orvosi Tár 1842. II. kötet 6, sz. 94. 123 Orvosi Tár 1843. IV. kötet 12. sz. 206-208. 124 Lásd a 29. lábjegyzetet, 141. 125 Orvosi Tár 1848. I. kötet 20. sz. 305-310. 126 M adva Ferenc - a következő alfejezet az ő működéséről szól. 127 Orvosi Tár 1848. I. kötet 20. sz. 307-308.
