Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - FAZEKAS Tamás: A Wolff-Parkinson-White szindróma áttekintő története

A WOLFF-PARKINSON-WHITE SZINDRÓMA ÁTTEKINTŐ TÖRTÉNETE FAZEKAS TAMÁS ,, The Wolff-Parkinson-White syndrome has always been a very interesting syndrome, good for many publications. It always entertained us and will fortunately do so for quite some time more. " (Iiecht, 1970) A hirtelen kezdődő és végződő, rohamokban jelentkező gyors, ritmusos szívműködést brit orvosok, William Stokes (1804-1878), John Syer Bristowe (1827-1895) és Richard Payne Cotton (1820-1877) már a 19. században leírták. A nagy pulzusszámmal, szívdobogásérzéssel (palpitációval) és halálfélelemmel járó tachycardias paroxysmusok kiváltó okát, kiindulási helyét és elektrofiziológiai mechanizmusát azonban, elektrokardiográf (EKG) híján, még nem ismerhették. A percekig vagy órákig, ritkán egy-két napig tartó, rendszerint fiatal, (makro)anatómiailag ép szívű embereknél föllépő és sponte sua abbamaradó „esszenciális" paroxysmusos tachycardiát Leon Bouveret (1850-1929) dolgozatának (1889) és Augustus) Hoffmann (1862-1929) monográfiáinak (1900, 1914) megjelenése után hosszú ideig maladie de Bouveret-nak vagy Hoffmann-féle „Herzjagerf'-nsk nevezték; angol szerzők a „racing/hurry heart megjelölést használták. Az ^arrhythmia" szó a breaslaui/wroclawi hisztológus-élettanász egyetemi tanártól, Rudolph Peter Heinrich HeidenhainXól (1834-1897) származik. Az első átfogó, ma is korszerűnek tartható hazai kardiológiai monográfiában, Hayna/ Imre (1892-1979) 1938-ban kiadott A szív és a vérerek betegségei című könyvében a Jieart-hurry" szakkifejezést olvashatjuk. Az eminens magyar belgyógyász angol-amerikai szakirodalom iránti fogékonyságában minden bizonnyal szerepet játszott, hogy 1927/1928-ban egy évet a szívritmuszavarok patofiziológiai, elektrokardiológiai és klinikai jellemzésében élenjáró kutatóhelyen, Sir Thomas Lewis (1881-1945) londoni intézetében töltött. Már Stokes egyik betege rájött, hogy a roham emeticum okozta öklendezéssel vagy hányással felfüggeszthető. Bensen írt a Berliner Klinische Woschenschrift hasábjain elsőként arról (1880), hogy a tachycardias attak a sinus caroticus-régió (a bolygóideg nyaki szakaszának) 5-10 másodpercig tartó maszírozásával (ún. Cermak-müfogással) gyakran megszüntethető. A paroxysmalis .supraventricularis mchycardia (PSVT) megismerésében úttörő szerepet betöltő, kamrai prae-excitatiót elektrokardiogrammal (EKG) elsőként szemléltető Hoffmann fölhívta a figyelmet, hogy a PSVT-t rendszerint ectopias (sinuscsomón kívüli) pitvari vagy kamrai ingerképző gócból kiinduló korai depolarizáció, extrasystole gyújtja be. Az extrasystole szót az utrechti egyetem élettanprofesszora, Theodor Wilhelm