Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon
Szuhány Márton pesti doktor A külön gyógyszerek s külön gyógyinódokrid értekezett az Orvosi Tár 1840-es negyedik félévi 2. számában. Ezek közé sorolta többek között a homeopátiát, és cikke nagy részében csak ezt elemezte. Maga is elismerte, hogy a „hasonló hasonlót gyógyír elv gyakran lehet célravezető: a bor nagy mennyiségű fogyasztása például testi-szellemi elgyöngüléshez vezet, kis mennyiségű fogyasztása azonban az „életerő felélesztését" szolgálja. Közel egy oldalon át sorolta az elvet igazoló példákat, összegzésként mégis úgy vélte, hogy a homeopaták túloztak, amikor általános érvényűvé tették ezt a szabályt. Szuhány doktor is a természetes öngyógyulási képesség eredményének tulajdonította a homeopaták sok, sikeres gyógyítását, és nem tartotta méltónak arra ezt a gyógymódot, hogy orvosok érte elhagyják a bevált utat. Meggyőződéseként vallotta, hogy a homeopátia hamarosan a többi, letűnt gyógymód sorsára jut, és „járvány módra összeutazván a tartományokat, s áldozatokkal engesztelődve, a gyógytudomány történeti tárgyává válik. " 6H A folyóirat következő számainak egyikében, a Klukovich István esetismertetéséhez fűzött lábjegyzetben, maga Bugát nyilatkozott Hahnemannról. Azok közé az emberek közé sorolta őt, akik a lét fenntartását segítő életerőt megtagadták, sőt a gyógyításra alkalmatlannak tartották. Pedig a hasonszenv - Bugát véleménye szerint - éppen a legékesebb bizonyítéka a „gyógytermészet" erejének, mivel az orvos által keltett bizalmon és a megváltoztatott életrenden kívül csak ezen alapulnak gyógyításai. 69 (Bugátnak ez a véleménye szemben állt néhány kollégájának a homeopátiáról alkotott ítéletével. Rechnitz János például a már idézett cikkében 70 éppen azt emelte ki a hasonszenv mellett felhozható érvként, hogy megtanította az orvosokat, mennyivel többre kell becsülni a természet gyógyerejét.) Még ugyanebben az esztendőben látott napvilágot Rozgonyi Gábor szigetvári orvos terjedelmes cikke Észrevételek a hasonszenvről címmel. Már a bevezetőben szembehelyezkedett minden olyan orvossal, aki „még mindig valami rejtett, s megfoghatatlan különös erőt keres (...) az orvosi tudományban, melly a betegséget valami rejtett, s titkos úton támadja meg s űzze ki a testbül. - így a nagy tudományit Hahnemann Sámuel Kristóf Fridrik is... " 1 A homeopátia alapvetését, Hahnemann téziseit hamisnak és tarthatatlannak minősítette. Úgy vélte, semmiféle gyógymód nem alapul jobban a természeten és a tapasztaláson, mint a homeopaták által kárhoztatott „contraria contrariis curantur" (ellenkező ellenkezőt gyógyít) alapelv. A vitairat az élőlények természetes védekező képességének szinte költői magasztalásával zárult: „Lakik a testben egy őr, egy védő és gyógyító erő, mellyel kétségkül a teremtő legnagyobb ajándékának nevezhetünk. '"" Csak ennek köszönhető, hogy az a sok ezer ember is meggyógyul, akik orvosi segítség nélkül fekszenek betegágyukban, vagy kuruzslókra bízzák életüket. 1840-ben Paczek József előadást tartott a szatmári orvosegyesület gyűlésén, és ezt közreadta az Orvosi Tár. Ebben áttekintette és kritizálta kora orvosi irányzatait. Cikke egyik hosszú lábjegyzetében ismertette a hasonszenvet. Paczek doktor szerint téved Hahnemann, és tévednek követői is abban, hogy ötven-hatvan év orvosi praxisának tapasztalatait üdvösebbnek tartják a gyógytudomány fejlődése szempontjából, mint a megelőző évezredeket. ,lX Lásd az 50. lábjegyzetet. 24. 69 Orvosi Tár 1840 Negyedik félév 6. sz. 90. 70 Lásd a 47. lábjegyzetet! 71 Orvosi Tár 1840. Ötödik félév 7. sz. 97-98. 72 Uo. 109.
