Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - KÖLNEI Lívia: Az alternatív orvoslás kezdetei Magyarországon
Vannak ugyanakkor vitathatatlan érdemei a homeopátia alapítójának: sokat tett a vegyészet fejlesztéséért, felhívta a figyelmet az egészséges embereken végzett gyógyszerkísérletek és a betegek kímélő életmódjának fontosságára. A külső betegség-tünetek jelentőségének eltúlzása, a kicsi gyógyszeradagok használata viszont téves, mert legfeljebb csak a képzeletben hathatnak - vélte Paczek doktor. 71 1840 végén adták közre az első, homeopátiát pártoló írást az Orvosi Tár hasábjain. A lipcsei Allgemeine Homöopatische Zeitung egyik cikkének fordítása, amely A két végfél kiegyéltetésére címmel jelent meg, a tekintélyes Friedrich Jakob Rummel 14 vélekedését tartalmazta arról, hogy a homeopátia és a hagyományos orvoslás egymással párhuzamosan, kölcsönös megbecsülésben működhetnek. A két módszer egymással nem ötvözhető, de mindkettő az emberiség üdvét szolgálja. E nyilatkozat közreadója Ivanovics András pesti homeopata orvos volt. Az elkövetkező években csak ő és pályatársa, Vezekényi Horner István képviselték a homeopátia érdekeit az Orvosi Tár-bm. Ivanovics András 1833-34-ben induló orvosi pályája hü tükörképe a reformkor orvosi útkereséseinek, nézeteinek. 1834-es, latin című, de magyar nyelvű doktori disszertációja 73 a mágnes fizikai tulajdonságaival foglalkozott, későbbi, 1858-as munkájában 76 pedig a magnetizmus tanulságait összegzi. Az 1840-es évek elejére a magnetizmusnak, a hasonszenvnek és a vízgyógyászatnak is lelkes népszerűsítőjévé vált. 1843 ismét a homeopátia „nagy esztendeje" volt az Orvosi Tár-váA. Ez Kun Tamás orvosnak köszönhető, aki már disszertációját is a homeopátia cáfolatából írta, és a későbbiekben is egyik legtöbbet publikáló ellenzője volt az új gyógyító rendszernek. Először Nóvák S. doktor írt ismertetőt Kun Tamás disszertációjáról. Örömmel üdvözölte, hogy végre már az ifjú orvostanhallgatók is felismerik a homeopaták csalárdságát. Biztatta ifjú pályatársát e leleplező munka folytatására: „Kísértsd meg erődet egy terjedelmesebb és kimerítőbb illy tárgyú munkában az annyira tulajdon népszerű nyelveden és modorban, hadd hulljon a nimbus e divatczikké fajult orvosi rendszerrül, e fattyú sarjadékárul a tizenkilenczedik század különben fönnön virágzó gyógyászatéinak " Ilyen biztatás után nem is maradt adós Kun Tamás a részletesebb cáfolattal. Már a következő számban megjelent egy szépirodalmi dialógus formájában megírt vitairat a következő címmel: Hasonszenv csak szóval s nem valósággal létezik (Dr. Nóvák és Dr. Kun által megvitatott tétel, az utolsónak orvostudorrá avattatása ünnepélyén)". A mű formája, a költői elemeket sem nélkülöző dialógus kitűnő stílusérzékkel rendelkező, jó tollú szerzőre vallott. Az írás a Dr. Nóvák szájába adott szónoki kérdésekkel indított, ami igazi retorikai „felütést" adott a műnek: „...meddig üldözendjük még az ellenkező véleményüeket, a más tanok barátit? mikor csillapul már le az ellenök támadt zabolázhatlan irigység? meddig gyakorolja ellenök a felekezeti dühösség méltatlankodásait? " 7H A kérdések őszintesége persze hiteltelen volt, hiszen aki olvasta az előző számban Nóvák beharangozóját, tisztában volt vélekedésével is. Ezután egy oldalon 7j Lásd a 27. lábjegyzetet! 74 Friedrich Jakob Rummel (1793-1854) német orvos a homeopátia ellenzőjéből vált a hívévé, ő adta ki 18321854 között, Hahnemannal együttműködve, az. Allgemeine Homöopatische Zeitung-oí. 73 Specimen inaugurale medicum de magnete. Pestini, typis Landererianis, 1834. 6 Autoiatria. Selbstheilarzt (Lebens-Magnetismus). Theoretisch und praktisch dargestellt. Gratz, 1858. 77 Orvosi Tár 1843. III. kötet 22. sz. 528. 78 Orvosi Tár 1843. III. kötet 23. sz. 534.
