Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW
előtt is. Harmadszor: a lelkes helytörténésznek köszönhetünk egy tárgyilagos regionális lexikont, amelynek jelentőségét Szállási Árpád a következőképpen méltatta az előszóban: Kiss László „a reá jellemző alapossággal bogozta ki azt a látszólagos kuszaságot, amelyet az eddigi lexikonok inkább összezavartak. Elsősorban a helyneveket pontosította, mert nem könnyű a szlovák, magyar, német és latin nevű települések dzsungelében eligazodni. Ezzel nemcsak az orvostörténészeknek, hanem a kultúrhistorikusoknak és helytörténészeknek is nagy szolgálatot tett. Hasonló vállalkozásról alig van tudomásunk, pedig a regionális szemlélet már régen megkívánta volna." (6. p.) „Ma Szlovákia szuverén közigazgatási egység, jelentős magyar és jelentéktelen számú német kisebbséggel. Elérkezett az idő, hogy a tagolt területén élő népek a mozaikszerű múltjukat ne egymás ellen, hanem egymás mellé rakják össze. Alapvető érdekünk, minden »külsö elvárástól« függetlenül." (6. p.) Kiss László az adatok feldolgozásakor három alapvető szempontot vett figyelembe. A legkönnyebb volt számára a területi behatárolás. Csak azokat a helyneveket szerepeltette a lexikonban, amelyek a mai Szlovákia területéhez tartozó Felvidéken találhatóak. Ebből következik, hogy azon történelmi vármegyékből, melyeket a trianoni döntés kettévágott (Nógrád, Esztergom, Hont stb.), csak azokat a helységeket vizsgálta, melyek szlovák területen maradtak. Nehezebb volt az időhatár meghúzása. 1918-ra azért esett a választása, mert könyve „elsősorban a magyar ajkú olvasók számára készült - nem zárva ki a későbbi szlovák nyelvű változat megjelenését sem." (8. p.). Kétségtelen, hogy a történelmi Magyarország megszűnésének s az. utódállamok, köztük Csehszlovákia megalakulásának éve döntő jelentőséggel bír. Tehát csak azok az orvosok kerültek be a lexikonba, akik 1918-ig megszerezték orvosi diplomájukat. A legnehezebb válogatási szempont mégis az. volt, kik kerüljenek be, és kik nem egy életrajzi lexikonba: „Minél távolabbi (időben) élt orvos-elődről, ill. minél kisebb településről van szó, annál könnyebb volt besorolása a kötetbe. A válogatásra a nagyobb városok (Pozsony, Kassa) esetében és a 19-20. század fordulójához közeledve kényszerültem: a bőség zavara miatt csak azokat az orvosokat tüntettem fel, akik orvosi munkájukon túl »egyébbel« is beírták nevüket az illető település, régió történetébe." - írja a bevezetésben a szerző. (9. p.) A témájában is igen sokszínű könyvet fekete-fehér képek teszik változatosabbá. A munkát igen gazdag forrásmű-jegyzék egészíti ki: a magyarországi orvostörténészek és érdeklődök nemcsak a Magyarországon megjelent és Felvidékhez köthető müvek bibliográfiáját, hanem a Szlovákiában kiadott legújabb kutatási eredmények és forrásművek jegyzékéről is tájékozódhatnak. Egy kritikai megjegyzést tennék, ami távolról sem a szerző érdemeit kissebbíti. Valószínűleg, anyagi okok miatt, az említett illusztrációk ellenére is, szerény kivitelű ez a könyv. Kis mérete miatt valóban zsebkönyvre emlékeztet, amely alkalmas lehet a felvidéki utazásoknál a gyors tájékozódásra. De éppen azért, mert nem mai útikönyv-típusba sorolható, hanem sokkal inkább történelmi, művelődéstörténeti, tudománytörténeti szakkönyvnek tekinthető, egy mutatósabb, sok színes képpel és főleg térképpel kiegészített mű sokkal nagyobb érdeklődésre tarthatna számot. Olyanra, amit ez a könyv tartalmi értékeinél fogva mindenképpen megérdemelne. Akár felvidéki térképek révén, akár néhány nagyobb város térképével bővítve könnyebben lehetne „bebarangolni" ezt a csodálatos tájat. Csak csatlakozni tudok Szállási Árpád ajánlásához: „Kiss László hangyaszorgalmának köszönhetően alapvető kézikönyv lesz az Orvostörténeti helynevek a Felvidéken. Es nemcsak a Felvidéken. Remélhetőleg a Kárpátmedence többi tájegységének orvostörténészei is követni fogják példáját. E munkában terminológiai pontosításokat találunk és nem hovatartozási érveket." (6. p.) Ráczkevy Edit Leven, Karl-Heinz (I Irsg): Antike Medizin. Em Lexikon. München, Beck Verl., 2005. XLIV p, 967 hasáb. Az ismertetésre kerülő kötet kiadásával első ízben jelent meg az antik orvoslás témakörében lexikon. Karl-Heinz Leven orvostörténész több mint nyolcvan európai és amerikai orvostörténész, történész és filológus bevonásával állította össze ezt az 1000 szócikkből álló alapművet, amely az. antik orvoslás ismeretanyagát mutatja be és egészíti ki számos új adalékkal A lexikon középpontjában a görög-római kultúra áll, az archaikus Görögország idejétől a késői antik világ, Bizánc koráig. A szakterület szakkifejezései, illetve személynevek alkotják a szócikkeket, adják azok tartalmi, lényegi magyarázatát. Természetesen a legjelentősebb ókori orvosok: Hippokratész, Galénosz, stb. illetve meghatározó jelentőségű müveik (pl. a Corpus Hippocraticum) is önálló szócikként kaptak helyet, hasonlóképp a különféle gyógyszerészeti teóriák (beleértve a gyógynövények használatát), vizsgálati és diagnosztikus módok, a
