Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KISS Gábor: Honvéd, valamint császári és királyi egészségügyi intézmények az első világháború idején
Kezdetben három betegosztállyal, 20 tiszti és 184 legénységi, azaz összesen 204 férőhellyel bírt. Mivel a betegforgalom évről-évre emelkedett, már 1900-ban szükségessé vált a kórház bővítése. Ezért egy külön fertőző osztályt létesítettek. így a kórház osztályainak száma négyre, a meglévő osztályokon a férőhelyek száma pedig 247 főre emelkedett. 1902-ben egy újabb osztály létesült immár ötödikként, a megfigyelő osztály. A férőhelyek száma 281 főre emelkedett. Megoszlása 29 tiszti és 252 legénységi helyet mutatott. 191 l-re 3 barakképület felállításával megszervezték a hatodik betegosztályt is, 60 legénységi férőhellyel. A világháború kitörése előtt a kórház összesen hat betegosztállyal, 29 tiszti és 312 legénységi, összesen 341 férőhellyel szolgálta a beteg honvédek gyógyulását. 1910-ben a székesfőváros a kórház délnyugati oldalán átengedett ideiglenes használatra egy 500 négyszögölnyi területet, amelyen járvány idejére a fertőző betegek számára 4 barakképületet emeltek. A barakkok pavilonrendszerben készültek. A barakkok közötti térségek parkosítva, fasorokkal beültetve kellemes pihenési lehetőséget nyújtottak a lábadozóknak. A kórház területe 1909ben 10.783 négyszögöl volt. A kórház a betegek szempontjából is megfelelő fő közlekedési útvonalak közelében terült el, ugyanis a Hungária körút és a Ferencvárosi pályaudvar körülbelül 500 méter távolságra volt tőle. A már említett 6 betegosztály a következő volt: - belgyógyászat; - orr- és gégeosztály; - bőr- és nemibeteg-osztály; - fertőző osztály; - elme- és megfigyelő osztály; - szem- és fülosztály. A világháború kitörését követően hamar bizonyossá vált, hogy a honvédség egyetlen helyőrségi kórháza a fővárosba áramló nagy számú beteglétszámot nem képes egyedül ellátni, így Budapesten a világháború folyamán 29, a helyőrségi kórház mintájára felállított, úgynevezett hadikórházat létesítettek, amelyek működését a Honvédelmi Minisztérium fedezte 10 . Ezeket a kórházakat általában csak az elhelyezkedésük alapján különböztették meg az alábbiak szerint: Andrássy út, Attila út, Bethlen tér, Bajza utca, Bezerédi utca, Böszörményi út, Csendőr laktanya, Csobánc utca, Debrői út, Golgota utca, Hernád utca, Hold utca (később Klotild főhercegnő), István út, József Műegyetem, Kiscelli út, Ludovika Akadémia, Mária Terézia tér, Márvány utca, Munkácsy utca, Műcsarnok (később József főherceg), Nádor utca, Ottó trónörökös, Pannónia úti, Pénzintézeti, Simor utca, Soroksári út, Tavaszmező utca, Váci út, Városmajor utca. További két hasonló intézmény működött Sopronban és Dunakeszin". HL HM 155233/eln. 5. - 1914. sz. és 12403/eln. 5. - 1918. sz. A háború kitörését követően nagy számban jöttek létre egyéb átmeneti egészségügyi intézmények is. Ezekben csak Budapesten 40.000 ágy állt rendelkezésre, amely Magyarország egész területét tekintve 250.000 körülire tehető. A tevékenységük azonban sokszor alacsony színvonalú volt. Kriegsarchiv Wien (a továbbiakban KAW) Armee Oberkommnado (a továbbiakban AOK) Sanitätschef, Nr. 4548/1915. 2297. d.
