Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KISS László: Rácz Sámuel (1744-1807) szerepe a nyirokkeringés kutatásában
Glisson felismerése azonban feledésbe merült és a nyirokrendszer e funkciójának újrafelfedezése újabb prioritási vitához vezetett az ifjabb Alexander Monro n és tanítómestere William Hunter 12 közt a 18. század derekán (Málék 1979). Meggyorsította a nyirokrendszer bonctanának feltárását az időközben tökélyre fejlesztett „korróziós anatómia": a cinóbert (higanyszulfidot tartalmazó konzerváló folyadék befecskendezése a vér- ill. nyirokerekbe. Az élénkpiros szerrel az angol William Hewson 1 " 1768/69-ben az emberi test valamennyi nyirokerét feltöltötte (Málék 1979). 1787-ben pedig - tehát két évvel Rácz könyvének megjelenése előtt - az itáliai Paolo Mascagni 14 kiadta a Vasorum lymphaticorum corporis humani história et iconographia c. munkáját, amely a nyirokérrendszerről addig szerzett ismeretek leggazdagabb tárháza volt (Knight 1980). Rácz kétszer is említi Mascagni nevét Physiologiá-ja 161. és 179. oldalán. Összegezve tehát elmondható, hogy a 18. század utolsó harmadára tisztázódott, hogy a nyirokrendszer a vérkeringéstől elkülönült zárt rendszer. A két csőrendszer anatómiailag a nagy nyiroktörzseknek a nagy visszerekbe való beszájadzása által függ össze. Általánosan elfogadottá vált az is, hogy a nyirokerek a felszívódás (resorptio) szolgálatában állnak. Megválaszolatlan maradt még a nyirokerek kezdetének ill. a nyirok keletkezésének kérdése. Az előbbire vonatkozóan a legtöbb kutató a (később tévesnek bizonyuló) nyitott végű perifériás kezdet mellett voksolt. Az utóbbira csak a 20. század hozza majd meg a választ, elsősorban Ernest Henry Starling^ kutatásainak köszönhetően (Rusznyák 1955). Rácznak a nyirokérrendszert illető megfigyelései és kísérletei Rácznak a nyirokrendszer élettani szerepét vizsgáló kísérleteire A Physiologia rövid Sommája negyedik részének kilencedik szakaszában találunk számos utalást. A szakasz címe: A Beszívó Erekről. Sem a címben, sem a témát tárgyaló paragrafusokban nem fordul elő a nyirok szó - lévén az akkor még nem ismert szakkifejezés 16 . Nyirok értelemben Rácz a nedvesség ill. hígság szavakat használja. Bevezetésként az „ujjabb híres Anatomikusokra" hivatkozva azt állítja, hogy a bészívás (resorptio) csak a vízedények (vasa lymphatica) feladata (310. §) Vízedények a tejedények (vasa lactea) is, amelyek a bélben keletkezett tejnedvességet (chylus) szívják fel és szállítják. Az élő, röviddel a boncolás előtt megetetett kutya vékonybelének mezentériumán Asel! it követően számosan látták a fehér, fonálszerű képződményeket, a nyirokerek „látható kezdetét" 1 . De hol erednek valójában a tejedények? 11 Monro, A. (1733-1817), az edinburgh-i orvosi iskola cs egyetem kiváló sebésze és anatómusa. 12 Hunter, W. (1718-1783), az anatómia tanára Londonban, Weszprémi István neki ajánlotta a Tentamen de inoculanda peste c. munkáját. 13 Hewson, W. (1739-1774), Hunter tanítványa, a hematológia egyik úttörője. 14 Mascagni, P. (1757-1815). sienai anatómusprofesszor, az ő felügyelete alatt készültek az. oktatásra szánt viaszfigurák, köztük a „nyirokér-ember" (Schott 1993). Egy ilyen „nyirokér-nöf ' ajándékozott II. József császár 1789-ben a pesti bonctani tanszéknek (Högycs 1896, 582.). 13 Starling , E.H.,(1866-1927), angol líziológus, a „hormon" szó atyja, az endokrinológia egyik úttörője. If> A Paul Aler (1656-1727) által először 1702-ben Kölnben kiadott, majd számtalan újabb kiadással - többek közt Nagyszombatban már 1725-ben - is híressé vált Gradus ad pamassum szótár padovai 1747-es kiadásában a „lympha" magyar változata a „víz" (695.). 17 Az első magyarországi) orvos, aki a tejereket látta, idősb Rayger Károly (1641-1707), pozsonyi orvos lehetett. Magyary-Kossa, 1929 szerint párizsi tanulmányai 1 alatt barátjával, a német J. Elsnerrcl több boncolást végzett élő kutyákon. Ezek egyikénél „a kutya hasát feltárva, a tejncdvtől duzzadó tejerek kiválóan látszottak „. (Az. eredeti latin szöveg magyarra fordítását ez úton is köszönöm dr. Magyar László Andrásnak)
