Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - KISS László: Rácz Sámuel (1744-1807) szerepe a nyirokkeringés kutatásában
RÁCZ SÁMUEL (1744-1807) SZEREPE A NYIROKKERINGÉS KUTATÁSÁBAN KISS LÁSZLÓ Mottó: „Multa, quae m scriptis antiquorum latent, negligentur, quia a paucis veteres leguntur" - Milyen sok elfeledett érték rejtekezik a régiek írásaiban. - mert azokat csak kevesen olvassák. Francis Bacon (1561-1626) Rácz Sámuel a Budára, majd Pestre költöztetett nagyszombati (ma: Trnava, Szlovákia) egyetem orvosi karán, mint a „physiologiának közönséges és rendes tanítója" 1789-ben adta ki leghíresebb könyvét. Elődje, Prandt Adám Ignác (1739-1817), aki az élettan mellett a gyógyszertant is előadta, nem volt a toll embere (Schultheisz 2005). 1784-ben királyi leirat hívta fel a kar figyelmét, hogy Prandtot ösztönözni kell a Haller-fé\e Elementa physiologiae x összefoglalójának megírására. Talán e hatalmas munkától való ódzkodása is közrejátszhatott abban, hogy az élettant „átengedte" - s ezzel együtt a Bécs által sürgetett tankönyv megírását is - a fiatalabb és már akkor jeles tollforgatóként ismert Rácznak. Rácz nem okozott csalódást. Az 1789-ben Pesten kiadott, fentebb már jelzett könyve: A Physiologiának rövid Sommája" „kora élettanának összegzését nyújtotta saját véleményének részletes kifejtése mellett" (Schultheisz 2001) Az orvostörténetírás François Magendie" francia orvost tekinti a kísérleti fiziológia atyjának, aki 1809-ben közzétett téziseinek egyikében kimondta: „a fiziológiának újjá kell születnie, mégpedig kizárólag kísérletek segítségéveF (Kenéz 1984, Lichtenthaeler 1987). Természetesen a kísérletezés már jóval Magendie előtt megjelent az orvostudományban. Már Hal 1er munkáiban is „a kísérletek bizonyító talajába ágyazva" (Duka Zólyomi 1977) van jelen az élettani irányzat. Ez akkor is érvényes, ha a Magendie-t megelőző orvosok kísérleteit a Magendie örökébe lépő Claude Bernard 1 ' szerint inkább a „vak és empirikus", 1 Albrecht von Haller (1708-1777) 1757 és 1766 között kiadott nyolckötetes Elementa physiologiae corporis humani c. munkája a modem élettan megalapozását jelentette (Duka Zólyomi 1977). E mü előzménye az 1747-ben kiadott Primae lineae physiologiae az 1788(89-s tanévtől a pesti orvosi karon „köteles tankönyv" volt (Hőgyes 1896). 2 A könyv teljes címe: A Physiologiának rövid Sommája, melyet a magyar Olvasóknak számokra kiadott Rácz. Sámuel, a szabad mesterségeknek, philosophiának, és orvostudomány doctora; és Pesten a királyi Universitásban a physiologiának közönséges és rendes tanítója. Pestenn nyomtattatott Patzkó Ferenc betűivel, 1789. ' Magendie, F. (1783-1855), párizsi anatómus és llziológus, a kísérleti módszer bevezetője az élettanba. 4 Bemard, C. (1813-1878) a 19. sz. legjelentékenyebb francia Fiziológusa, az egzakt kísérleti módszertan meghonosítója az orvostudományban.
