Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)
KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - DEBRŐDI Gábor: Mentés a síneken (1882-1931)
Német Ferenc, Péchy László, Bauer Ferenc mentőtisztek és Német Zoltán primárius mentőtiszt mentökocsikkal indultak el. A bejelentéstől számított harminc perccel később, közel egyszerre érkezett meg a két mentőcsapat a helyszínre, hol a közeli települések tűzoltóival és a helyszínt biztosító csendőrökkel együtt vak sötétben és a térdig érő sárban kezdték el a tömeges helyszín felderítését, majd a sérültek és haldoklók ellátását. A segíteni érkezett szemtanúk ekképpen emlékeztek a gyorsvonat becsapódását követő első percekre: „...a vaksötét éjszakéiban a híd alól csak a sebesültek segélykiáltása hallatszolt, de látni semmit sem lehetett...néhányan ugyan lebotorkáltak a roncsokhoz, de az átláthatatlan sötétség miatt semmit sem tudtak tenni a sérültek érdekében." 0 * A helyszíni mentést laikus önkéntesek kezdték Steer Márton községi és Wieder Ernő vasúti pályaorvos vezetésével. Wieder, aki 600 méterre lakott a völgyhídtól a robbanás hallatán elsőként ért ki a szerencsétlenség helyszínére. A helyi segítőkkel együtt mászott be a roncsokba sérültek után kutatva, majd a völgyhídon rögtönzött elsősegélynyújtó-állomást létesített. A mentők kiérkezéséig a könnyebb sérültek egy részét a közeli lakóházakba kísértette, a súlyos és életveszélyes sérültek közül néhányat egy helyi teherautó-tulajdonossal megállapodva a közeli lakóházakba szállíttatott el: „Megbeszéltem a teherautó tulajdonosával a súlyos sebesültek beszállítását. Mindjárt fordul is és így rakjuk fel a nehéz sebesülteket, részben ülő, részben fekvő helyzetben. Mielőtt beraktuk volna, mindeniket fölírom, hogy tudjam, kik lettek beszállítva. Kísérőt is küldök velük, aki lámpással ott ül közöttük Nyolc, részben súlyos, részben könnyebb sebesültet helyezünk el. A sok véres alakkal bélelt, ponyvával fedett és megvilágított teherkocsi belseje borzalmas képet nyújt."" 9 Körmöczi igazgató utasítására - miután Wieder Ernő tájékoztatta a tömeges kárhelyre megérkező mentőket a sérültek és halottak hozzávetőleges számáról, ideiglenes elhelyezésükről - a mentőegységek rögtöni sebesültgyüjtő helyet állítottak fel, a betegellátás fáklyák fénye mellett kezdődött. 40 A sérültek elszállításának megszervezése eleinte komoly problémát okozott, mert a betegszállításban résztvevő mentő segélyvonatot a MÁV szakemberei nem merték a pályatesten továbbengedni, így az igazgató döntése értelmében további mentőkocsikat riasztottak a Markó utcából. Sebők Zsigmond, a BÖME igazgatóhelyettese és Ruszwurm Rezső főorvos, igazgatói szaksegéd vezetésével Fürst Endre, Major Gábor mentőorvosok, Türk László, Woloszinovits Aurél és Petényi Tibor mentőápolók is megérkeztek a helyszínre. Az ellátott sérülteket a mentők a budapesti Szent Rókus Kórházba szállították. Korabeli beszámolókból derül ki, hogy még a mentőket is sokkolta a látvány, Ivánszky Sándor mentőorvos külön cikkben emlékezett meg a tömegszerencsétlenségről: „Máglyákat raknak s ezek fokozódó fényénél látjuk csak igazán a szerencsétlenség teljes képét. A viadukt alatti nagy sár, a lezuhanó vonat alól felcsapódva, szürkére festett mindent. A mozdony 24 méteres zuhanása közben sebességével még 20 métert repült előre, míg földet ért... Leszáll a csönd, a halottak csöndje, tompává halkítja a kopácsolást. Most már csak halottakat hoznak. De mégis. Éles gyereksírás üti meg a fülünket. A megsebzett élet hangja... Nagy csoportosulás az egyik vasúti kocsi mellett. Ez a kocsi szaltót csinált a levegőben és ,K Robbantásos merénylet Biatorbágynál. Bárdos Imre. In: Indóház, 1. évf. 2005. 7. sz. 53. p. A biatorbágyi borzalmak éjszakája. Wieder Ernő. In: Vasút és Közlekedési Közlöny, 62. évf. 1931. 81. sz. 852. P 4(1 A Bényey Antal vasúti intéző által irányított műszaki mentő szakfelszerelést szállító segélyvonat hajnali kettő óra magasságában érkezett meg a helyszínre. Feladata a roncsokba beszorult sérültek és a halottak kimentése, majd a sérült pályatest helyreállítása volt.
