Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - DEBRŐDI Gábor: Mentés a síneken (1882-1931)

es kocsikban kéthangú kürt jelezte a riadót, így másodpercek alatt értesülhetett a teljes személyi állomány az újabb rendkívüli eseményről. A mentővonat személyzete két egészségügyi tisztből és 34 legényből állt, utóbbiak feladatköreik alapján egészségügyi és műszaki mentőszemélyzetre tagolódtak. Az egészségügyi mentőegységet minden esetben orvos vezette. A vonaton folyamatosan egy egészségügyi altisztből és két legényből álló mentőegység volt szolgálatban, kik riasztáskor adott kürtjelre futólépésben a parancsnoki kocsi előtt sorakoztak fel. Felszerelésük a nagy mentötáskábó! - mely eset- és műszaki mentésre egyaránt használható tüztáska volt -, tábori hordágyból és takaróból állt. Számolva a műszaki mentés során keletkező esetleges személyi sérülésekkel és az előkerülő újabb sérültekkel, a mentőegység műszaki mentéskor is kivonult. A mentőkészültséget az orvos és az egészségügyi altiszt irányította. A vonat műszaki mentőszemélyzete a kor valamennyi technikai, műszaki mentőfelszerelését alkalmazta. Tevékenységük a sínpálya közelében lévő katasztrófák felszámolásából, romok alóli kimentésből, égő vonatok és a pályatestre zuhant sziklák, kidőlt fák eltávolításából állt. A műszaki mentőegységet 2 tiszt vezette, feladatuk a műszaki mentés koordinálása volt, a szolgálatvezető őrmester a tisztektől kapott utasítást továbbította a legénység felé. Egyes egységeik lapáttal tűzoltást és romeltakarítást, mások csákánnyal bontó munkálatokat végeztek. Kimentést végező egységeik kézi fürésszel, bontó fejszével, emelőrúddal, létrával és mentőkötelekkel voltak felszerelve. A tűzoltást túlnyomásos kézi tüzoltógépekkel végezték. A mentővonat utolsó útjára közvetlenül a háborús összeomlás előtt került sor. Az olasz frontról indulva még rendben átlépte a magyar határt, de nem sokkal később a vonat katonai személyzete Karikás József orvos-parancsnok utasításait megtagadva elhagyta a jármüvet. A parancsnok a Velencéhez közeli sacilei repülőtámadásnál súlyosan megrongálódott mentővonatot a Kőbányai pályaudvaron adta át a Magyar Királyi Államvasutaknak. Az Auguszta mentővonat három éves működése alatt 69.763 sérültet szállított. A magyarországi mentéstörténelem egyik kiemelkedő alakja, Kovách Aladár, a BÖME második orvos-igazgatója, a világháborús helyzet diktálta kényszernek megfelelve, az Auguszta mentővonaton elsőként valósította meg a betegszállítás, elsősegélynyújtás és műszaki mentés együttes formáját. 6. Vasúti mentés a két világháború között A vasúti mentés a trianoni Magyarországon, a két világháború közötti időszakban sem szünetelt. Szükség is volt rá, mert a MÁV vezetése az egyre nehezebb gazdasági lehetőségek ellenére elhatározta a mellékvonali személyszállítás korszerűsítését. Új típusú motorkocsik és kis gőzmozdonyok üzembe állításával már menetrendileg is különválasztották a személyes teherforgalmat. A két világháború közötti időszakban a MÁV modern mütővagonokat üzemeltetett, technikai fejlesztéseik ellenére a rendszer fő gyengesége a mentésre kiképzett szakemberhiányban keresendő. 33 A MÁV hatalmas veszteségeket szenvedett el az első világháború alatt, a tömeges jármüsérülések és aknatámadások miatt 28916 teherkocsiját veszítette el. 8680 db-os személykocsi-állományából 2489 db maradt, 4887 db gözmozdonyából 1549 db, javarészt javításra szoruló és működésképtelen mozdonya maradt, gözmozdonyainak