Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Józsa László: Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti irodalom Bizáncban

Priscianus Itáliában élt, latin nyelvtankönyvet szerkesztett, amely a kora-bizánci időkben a konstantinápolyi iskolák gyakran használt tankönyve volt. Elveszett orvosi müveit is ezen a nyelven vetette papírra. Ezekről annyit tudunk, hogy kisebb kompendiumok lehettek, nőgyógyászati kórképekről, szülészeti tudnivalókról. Iakobosz Pszükhresztosz az ötödik század második felében, Konstantinápolyban gyógyított, I. León császár (457-474) udvari orvosa. Praxisát és császári megbízatását apjától, Antiokhiai Hészükhiosztól vette át (MAJOR 1954). Pszükhresztosz fia Aszklépiodórosz a következő évszázad tudós medikusa. Iakobosz főként táplálkozás tudománnyal foglalkozott, több „humectant" (=vérhigító) diétát állított össze. Legfontosabb felfedezése az őszi kikerics (görögül Hermodaktülosz =Hermész ujja, Colchicum autumnale) köszvény-ellenes hatásának felismerése. A hatodik és hetedik század orvosi írói (Tralleszi Alexandrosz, Aetius, Paulosz Aigineta) gyakran hivatkoznak Iakobosz gyógyszerére. Az őszi kikerics közel másfél évezreden át a köszvény egyetlen orvossága (lásd: Gyógyszerek és gyógyszerészet Bizáncban című tanulmányomat), csak a 20. század közepén jelentek meg az új, szintetikus szerek. A kikerics főzetének használata gyorsan elterjedt az országban, ahol szokatlanul sokan szenvedtek a köszvénytől. Evagriosz történetíró szerint Georgiosz, Theopolisz püspökének halálát a Hermodaktülosz főzetének nyakló nélküli fogyasztása okozta. Valószínűleg ez az első ismertetett gyógyszer-mellékhatás, iatrogen mérgezés (LASCARATOS 1995). Marcellus Empiricus II. Theodósziosz császár udvari orvosa, egy időben „miniszterelnöke" volt. De medicamentis (A gyógyszerekről) vaskos, 36 fejezetet felölelő latin nyelvű müvet alkotott. Testtájak szerint vette sorra a kórképeket, tüneteiket és gyógymódjukat. Életmódi tanácsokat adott és „hasznos" ráolvasásokat ismertetett. Orvosságainak döntő többsége a növényvilágból került ki. Farmakobotanikai fejtegetéseinek érdekessége, hogy nemcsak a Birodalom flóráját, hanem kínai, indiai, egyenlítői afrikai növényeket is felsorol. Könyvét nyolcvan soros költeménnyel fejezi be, ebben is a növények dicséretét zengi (SZABÓ és KÁDÁR 1984). Theón nevét nem az orvosi, hanem a matematika története jegyezte fel, jól lehet nemcsak a számok embere, hanem Alexandria város arkhiatrosza (=főorvosa) is volt. Anthróposz című kétkötetes könyve elveszett, szerencsénkre azonban Phótiosz pátriárka a Bibliotheca-jában rövid tartalmi kivonatot adott (HENRY 1959-1977, MILLER 1985, SZABÓ és KÁDÁR 1984) ). A mű első része {Materia medico) a gyógyszerekkel, a második kötet (fejtől lábig beosztásban) a kórképek felsorolásával foglalkozott. A főpap kivonatából ismerjük, hogy Theón a kifekélyesedő bőrrákot vastimsós kenőccsel kezelte (ami a daganat részleges elhalását okozhatta). Anthémiosz (Anthimius) a század második felében élő görög orvos, Konstantinápolyban Zénón császár (474-491) udvari doktora. Theodorik germán király részére latinul írta meg hosszú című müvét: De observatione ciborum ad Theodericum regem Francorum epistula. A munka a helyes táplálkozással, tápanyagokkal foglalkozik, a kórképeket csak perifériásán