Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Józsa László: Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti irodalom Bizáncban

említi. A dizentéria gyógyítására pl. az árpalisztből készített polenta

4 és vörösbor keverékét ajánlja. Részletesen tárgyalja a főzelékfélék előnyös tulajdonságait, a különféle őrlésű búza, árpa stb. lisztekből készíthető ételeket. Dicséri a szárnyasok húsát, de ugyanúgy vélekedik a szalonnáról is. A nyers és aszalt gyümölcsöket minden nap fogyasztandónak tartja. Jó néhány idült betegség diétetikai előírásait, az ételek elkészítésének módozatait részletezi. Külön fejezetben hasonlítja össze a görög (bizánci), római ételeket a barbárok táplálékaival (Neophyti Codex 1481/1988). Severus (Szeverosz)-ról a nevén kívül mindössze annyit tudunk, hogy a század közepe táján működött. A bélbetegségekről szóló könyve elveszett, sem címét, sem tartalmát nem jegyezték fel. A hatodik század orvosi művei Aitiosz Amidainosz (Aetius Amidenus) A babilóniai Amidában 502 körül született, Alexandriában képezték orvossá, I. Jusztinianosz császár a fővárosba hívta, udvari orvosává nevezte ki. Konstantinápolyban hunyt el 575-ben. Fő műve a Biblia iatrica henkaideka (Tizenhat orvosi könyv), amelyet négy részre osztott, innen a könyv másik elnevezése: Tetrabiblon, vagy latricorum liber. Enciklopédiáját az egész középkoron át, sőt a 16-17. században is olvasták, tanították egész Európában. Nyomtatásban először görögül jelent meg, Velencében, 1534-ben. Latin nyelvű kiadásai: Bázel 1533-1535, Velence 1543-1544, Leiden 1554-1559. Könyveiben áttekintést ad az ókori római és görög orvosok valamint Oribasziosz munkásságáról, ezekhez fűzi saját tapasztalatait. Az előbbieket mellőzve, eredeti felismeréseit, megállapításait említem. Bevezette a testváladékok vizsgálatát, több bélféreg ismertetése annyira pontos, hogy napjainkban is használható. Elsőként írta le az üszök terhességet (mola hydatiodosa), fennállásakor a méh kiürítését javasolta. Összefoglalta a szülés megindulásának tüneteit. Ellenezte a méhlepény távozásának siettetését a köldökzsinór meghúzásával. A méhszáj tágítására meleg fürdőt, a hüvelybe infundált meleg olajat használt. A szeméremízület elcsontosodását szülési akadálynak tekintette (ZEVROS 1901). A méh előesésekor hysterectomiát végzett. Halott magzat esetén az embrió feldarabolásával gyorsította a méh kiürülését. Először mondta ki, hogy a magtalanság oka egyaránt lehet a férfiban, vagy nőben, esetleg mindkettőjükben. Meddőség esetén szükségesnek tartotta a sperma vizsgálatát. A férfi meddőséget a húgycső-folyás (tripper) következményének mondja. A vese és hólyagkő képződését a vízvezetéki csövekben keletkező mészlerakódáshoz hasonlította. Előszeretettel foglalkozott gégészeti beavatkozásokkal. Véleménye szerint a mandula eltávolítás ismétlődő gyulladás esetén indokolt, de a tünetmentes időszakban végzendő. Tonsillectomia és garat tályog megnyitása után melikratonnal (méz, tej, rózsakivonat elegye) gargarizáltatott. A fulladás veszélye miatt javasolta a nyelvcsap (uvula) kimetszését. A golyva operációját abban az esetben javasolta, ha az körbefogta a légcsövet és légzési panaszokat okozott. Új műtéti eljárást dolgozott ki a golyva és pajzsmirigyrák kiirtására. A műtéti preparátumok gondos elemzése révén nemcsak az üszök terhességet, ha4 A polenta sürü, puliszka-szerű főzet volt.