Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
Birtalan Győző: Üzenetek az európai múltból - (Idézetgyüjtemény)
Midőn a Kraneionban sütkérezett, Nagy Sándor odament hozzá, eléje állt és így szólt: „Kérj tőlem, amit csak akarsz" Mire így válaszolt: ,JMlj félre a Nap elől" (Diogenész Laertiosz: A filozófusok élete, VI.) Figyelemreméltó, hogy a vegetatív életvitel szintjét hirdető Diogenész is filozófiájával érvelt. A módszeres gondolkodás, a bölcselkedés kedvelése, Hellasz géniuszának terméke őt is kötelezte. Ezzel az igénnyel próbálta a legnagyobb, a legékesebb nyelvezetű mester, Platón a szellem hatalma alá vonni a görög állami életet, nem utolsóként a történelemben, persze sikertelenül: „Végül is be kellett látnom, hogy a mostani államokat, méghozzá valamennyit gyalázatosan kormányozzák; törvényeik állapotán ugyanis éppenséggel nem lehet segíteni. így nem maradt más hátra, minthogy az igaz filozófiát dicsőítve kijelentsem, hogy csakis belőle kiindulva lehet felismerni, mi is hát az igazságosság... Az emberi nem tehát mindaddig nem fog kikerülni nyomorúságából, amíg a helyesen és igazán filozofálok nemzetsége nem kerül uralomra..." (Platón: VII. levél) „Mantua me genuit,Calabri rapuere, tenet nunc Parthenope, cecini pascua, rura, duces." Vergilius klasszikus tömörségű sírfelirata kifejezi, hogy ő nemcsak Róma nemzeti eposzát alkotta meg, de megénekelte a római nemesség nosztalgiáját is a vidéki élet, a természetközeli lét iránt. Ám a költő azon túl, hogy élvezettel oldódott fel az idilli táj harmóniájában, jól ismerte a földbirtokos gazda gyakorlati feladatait is. Ezeknek az ismereteknek a birtokában írta le a helyes gazdálkodás tennivalóit. Nekem a Georgica negyedik könyvében tárgyalt méhészkedés a legemlékezetesebb, a szívemhez legközelebb álló, mely így kezdődik: „Szólok végül a menny adományáról, az egekből harmatozó mézről. Méltasd ezt is figyelemre, Maecenas! Kicsi lényekről hallasz ma csudákat: sorra egész nemzetségek, népek hadi dolgát, erkölcsét dalolom, buzgalmát, hős vezetőit. Semmi csekélység ez, de megőrzi nevünk e csekélység, hogyha az ég se hagy el, s odahallgat imánkra Apolló..." És miután sorra leírja e rovarok azóta is sokszor megcsodált, összehangolt, rugalmasan de törvényszerűen folyamatos, kollektív tevékenységét, elgondolkozik a közösséget szolgáló apró egyedek kilétéről:
