Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW

filmek sok ismeretet közvetítenek a betegről, ám ezek sokszor ártalmasak is lehetnek, (exploráció esetében), helyette tudományos mediaelemzések kellenének. Az őrület ábrázolása operaszínpadon, színházban és filmen - történelmileg és jelenleg is - elidegeníthet, főleg a zenei aláfestés miatt, mert nagy hatást képes kiváltani. A félelem jelenségére mutatnak rá Tebben, F. fametszet-illusztrációi, amelyek azt sugallják, hogy lelki történéseket szellemi folyamatként kell értékelni, ahogy a kötet borítójának „fej"-ábrája igen szemléletesen mutatja. A befejező tanulmány címe: „Csak egy hajszálon múlik". A szerző Gerun, R. - festőművész - 10 év óta egy pszichiátriai osztályon, a lelkibetegek büntetés végrehajtó intézetében dolgozik, megfigyeléseit képekben és installációkban teszi közzé. Központi kérdései: hogyan és miként merül fel az a válságos pillanat, amikor a beteg átlépi az erőszak határát, gyilkol, vagy majdnem gyilkol, és milyen a gyilkoság pillanatában. A kötet szerzői elsődlegesen nem orvosok, hanem filológusok, filozófusok, magasan kvalifikált szakemberek és alkotó képzőművészek, akik a maguk sajátos módján, tudományuk irányából közelítenek a medicinához. Megfigyeléseik érdekes adalékokat szolgáltatnak a medicinának, amit főleg a terápia meghatározásánál érdemes figyelembe venni, megfogalmazásukkal nemcsak tanulságos, hanem érdekfeszítő olvasmányt is nyújtanak. Rákóczi Katalin Jütte, R.: Samuel Hahneinann. Begründer der Homöopathie. München, Deutscher Taschenbuch Verlag, 2005. 280 p. ill. Samuel Hahnemann, a homeopátia megalapítója születésének 250. évfordulójára jelent meg Robert Jütte könyve.A szerző a stuttgarti Robert Bosch Alapítvány Orvostörténeti Intézetének vezetője - ama intézményé, amely a homeopátia történetének kutatását is egyik legfőbb céljának tartja. Az alternatív orvoslás iránt érdeklődők örömmel vehetik kézbe ezt a Sámuel Hahnemannról szóló új monográfiát. A könyvet haszonnal forgathatják a tudományos igényű korrajz és életrajz iránt érdeklődő olvasók, és kedvüket lelhetik benne azok is, akik Hahnemann karizmatikus személyiségének megismerésére, valamint színes korrajzra számítanak. A bevezető fejezet: „A 18. század végének orvosi világa" Hahnemann születése időszakának történelmével, társadalmi eszméivel, orvosi gyakorlatával ismertet meg. A korabeli betegség-fogalmat és a betegek helyzetét sokoldalúan megvilágítja. A gyógyítással foglalkozó személyek zöme seborvos, patikus vagy úgynevezett „gyógyító" volt abban az időben, elenyészően kevés akadémikus képzettségű orvos működött a településeken. Mind a hivatalos orvoslás, mind az egyéb gyógyító kísérletek nagyon kevéssé járultak hozzá a valódi gyógyulásokhoz. Hahnemann gyermek- és ifjúkorát, diákéveit ismerteti a második fejezet. A jól tanuló fiú taníttatása nagy anyagi terhet jelentett népes családja számára, de igyekeztek a lehetőségeket megteremteni számára. Orvosi tanulmányait a lipcsei egyetemen kezdte 1775-ben itt azonban nem juthatott klinikai gyakorlathoz, ami abban az időben még nem volt általa-