Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Józsa László: Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti irodalom Bizáncban

nem a cisztás struma képét is leírta. A skarlát és torokgyík légúti tüneteit elkülönítette. Ő adta az ekcéma elnevezést az allergiás bőrgyulladásnak. Mintegy hatvanegy szembetegség tüneteit és gyógykezelésüket sorolta fel. Könyvének 13. része a mérgező állatokról szól. Sorra veszi a skorpió, hernyó, pók, méhek csípését, kígyómarást, békák, rágcsálók okozta megbetegedéseket. Aitioszt a geriátria ősapjának tartják, mivel különösen sokat foglalkozott az idős emberek életmódjával, testmozgásával, fürdő és gyógytorna kezelésével. Külön tárgyalja azokat a kórképeket (köszvény, vesekő, emlékezet hanyatlás), amelyek főként öreg korban jelentkeznek (OLIVIER 1950). A Tetrabiblonban minduntalan keverednek a természettudományos, helyes (gyakorta ma is helytálló) megállapítások a vallásos, babonás, varázslásos javallatokkal. Aitiosz említi elsőként Szent Balázst, mint a torokba, gégébe szorult idegentestek miatt szenvedők patrónusát. A gyógyszerek készítéséhez és bevételéhez vallásos mondókákat javasolt. A szülés megkönnyítésére, ráolvasást, varázsköveket, ereklyéket használt, és másokat is erre bíztatott. Alexandrosz Trallianosz (525-605) Lídiában (Kisázsia), Trallesz városában született, orvos apja ötödik gyermekeként. Mind az öt fiú rendkívüli tehetséget árult el. Legidősebb bátyja, Anthémiosz tervezte és építette a konstantinápolyi Hagia Szophia székesegyházat. A testvérek sorában a második, Metrodórosz korának neves nyelvtudósa, Olümpiosz jeles jogász, jogalkotó, Dioszkórosz jó nevű gyakorló orvos. Alexandrosz beutazta Görögországot, Itáliát, Galliát, Ibériát, majd Rómában telepedett le. Ott készítette fő művét: a Biblia iatrica düokaideka-i (Tizenkét orvosi könyv). Munkáját latinul (Lyon 1504), görögül (Párizs 1548) és franciául (Párizs 1556) nyomtatásban is megjelentették. Kórházban nem dolgozott, magánpraxist folytatott, ennek ellenére könyvét a fővárosi kórházakban is forgatták, a Mangana xenon orvosi iskolájában pedig a 14. század végéig tanították. Érdekelte a katonaorvoslás, tőle értesülünk, hogy a jusztiniánoszi hadseregben a harcászati egység a tagma (kb. a mai ezrednek megfelelő létszámú alakulat), amelynek önálló egészségügyi részlege volt. Ezredenként egy fő orvos, 2-3 felcser és 8-10 ápoló, valamint egy állatorvos képezte az ellátó szakaszt (BRUNET 1933). Nagy súlyt fektetett a precíz kórelőzmény felvételére, beteg vizsgálatra és a testváladékok megfigyelésére. A hasmenés kezelésére bevezette a rebarbarát. Alexandrosz a szemészetet önálló orvosi szaknak tekintette, ennek jeleként egy kötete kizárólag ezt a témakört taglalja. A farkasvakság gyógyítására libamáj és kecskemáj fogyasztását, valamint májpépnek a szembe cseppentését javasolta. Kórismézni tudta (a cukorvizelés alapján) a cukorbajt, az állapot javítására pedig erőteljes testsúly-csökkenést tartott szükségesnek. A magas vérnyomás betegségben szenvedőknek, vértolulásosaknak tiltotta a konyhasó fogyasztását. Az epilepsziát az agy körülírt területei megbetegedésének vélelmezte, anélkül, hogy boncolást végzett volna (PUSCHMANN 1963). A kor szelleme alól Alexandrosz sem vonhatta ki magát. Elsősorban epilepsziára, de más kórképek kezelésére is varázsköveket, amulettek viselését tanácsolta. Ammonius alexandriai orvos, filozófus. Prolegomena című könyve visszhang nélkül maradt, nem készült másolata, sokszorosítása, alig ismerték, az utódok nem hivatkoznak a műre (BUSSE 1891/1957). Az iromány elveszett, mindössze utalásokból tudunk létezéséről. Kötetének nagy része a vizeletnézéssel, a vizelet fajtáinak meghatározásával és elnevezésével foglalkozik. Kisebbik fele egyéb testváladékokról szól.