Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Józsa László: Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti irodalom Bizáncban

Aszklépiodotosz Alexandrinosz nevével ellentétben nem az afrikai metropolisban, hanem a fővárosban élt. Iakobosz Pszükhresztosz fia, 490 körül látta meg a napvilágot. Korának legműveltebb embereként tisztelték, elmélyülten művelte a zenét, filozófus, orvos, természettudós volt egy személyben. Különösen az ásványok és festékek érdekelték, de készített orvosi irományokat is, ám egyetlen darabjuk sem maradt fent (MAJOR 1954). Sztéphanosz Athinosz élete és tevékenysége átnyúlt a hetedik századba. Hérakliosz császár hívására költözött Alexandriából a fővárosba. Orvos, filozófus és fordító. Peri ourón (A vizeletfajtákról) című tanulmányának latin (De urinis) szövegét a neves arab orvos, Rhazesz (825-923) szó szerint átvette könyvében {Kitab al-Hawi). Athéni Sztéphanosz, Magnus Emeszosz és Theophilosz nagyjából azonos korban alkottak és írásaik is igen hasonlóak. Sztéphanosz Peri ourón-ja. közel ezer esztendőn át volt használatban NyugatEurópában. A könyv tekintélyes részét képezi a vizeletképző és elvezető rendszer anatómiájának és élettanának taglalása. A vizeletet a vér folyékony részéből származtatja, a vérszérumról pedig azt állítja, hogy az egyben kenőanyag, amely a szívbillentyűket síkosítja, másrészt pedig a szívet, tüdőket és más szerveket táplálja. A könyv vizeletnézésről szóló része Hippokratész, Galénosz és Magnus Ephesziosz összefoglalása. Sztéphanosz^ a vizeletnek négy alapszínét és négy köztes színét különböztette meg (ANGELETTI és CAVARRA 1997.KAZDHAN 1993). Metrodora alexandriai szülésznő, kiterjedt irodalmi tevékenységet folytatott. Ismert művei (napjaink technikájával) kb. 40 nyomtatott oldalt tesznek ki (CONGOURDEU 1993, HUNGER 1994, KOUSIS 1945). Metrodorától értesülünk a két évszázaddal korábban élt Aszpasziaról. írásaiban nőgyógyászattal, szülészettel és csecsemőgondozással foglalkozott. Munkásságának nagy részét a szülészeti írások teszik ki. A méhszáj tágítására a hüvelybe juttatott langyos, olaj-infúziót javasolt. Értekezik a szülés módozatairól, a szokványos (habituális) vetélésről, szoptatásról., a tejhozam növelésének lehetőségeiről. Fogamzásgátlásrajavasolt lokális (hüvelybe helyezendő) szereinek valóban lehetett antikoncipiens hatása. Günekológiai munkái közül különösen érdekes a revirginációról (visszaszüziesítésről) szóló. Úgy tűnik abban a korszakban sem lehetett ritka, hogy a fiatal hölgyek ilyen óhajjal keresték fel a szülésznőket, orvosokat. Moszkhion (Moschion) tevékenysége átnyúlt a hetedik századba. Vaskos nőgyógyászatiszülészeti munkája a Peri günakeión pcithón (latinul De mulieribus passionibus, = Női betegségekről) címet viselte. Görög és latin nyelvű változata egyaránt ismert. Könyvét dialógus formában szerkesztette. Összefoglalójának kisebb részét a szülészetről szóló fejezetek teszik ki. Elsőként említi az ú. n. arc-tartást\ részletezi a művi terhesség-megszakítás módjait. A jóval terjedelmesebb nőgyógyászati fejezetek jelentős hányada a havi vérzés rendellenességeit tárgyalja. Tapasztalata szerint a sokat dolgozó falusi asszonyok, rendszertelen életet folytató énekesek, táncosnők menzesze csökkent mennyiségű, éppen úgy mint a kövér, elhízott hölgyeké. A vérzés elmaradásának okait többnyire helyesen állapí5 A magzat részeinek a méhszájba illeszkedését nevezik „tartásnak". Aszerint, hogy mely testrésze illeszkedik a méh kijáratához, beszélünk arc-tartásról, fej-tartásról, stb.