Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
ADATTÁR - DOCUMENTS - Józsa László: Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti irodalom Bizáncban
Az orvosi művek közül (éppen úgy, mint más írások közül) bizonytalan számú és minőségű munka elveszett, elpusztult. Semmi garancia nincs arra, hogy az arabok, később a nyugat-európai fordítók a legjobb, legkorszerűbb értekezéseket ültették volna át nyelvükre. Nem sejthetjük, hogy mennyi és milyen értékű írás semmisült meg, vagy lappang mind a mai napig. Több olyan szerzőt tartunk számon, akiknek csak neve, esetleg művei címe maradt ránk, ám azok tartalmáról, terjedelméről elképzelésünk sincsen. A becslések tág határok között mozognak, néhányan úgy vélik, hogy kb. hatszáz medicinális irat bujkál, vagy nem került ismertetésre, modern fordításra (MILLER 1985). Más vélemény szerint egyedül az Athosz-hegy kolostoraiban kétmillió (kézírásos) oldal 1 vár feltárásra és nagyjából ugyanennyire teszik más egyházi intézmények ismeretlen anyagát. Orvos- és gyógyszerészettörténeti szempontból, nemcsak a szakemberek müvei értékesek. Gyakran laikusok, történetírók, vagy a hagiográfiai iratok is fontos orvosi adatokat közölnek. A bizantinológia kutatóit, érthető módon, elsősorban az irodalmi, történelmi írások foglalkoztatják, orvosi, gyógyszerészeti képzettségük nem lévén, kevés figyelmet fordítanak ilyen tárgyú munkákra. Az orvos-kutatók nagy része nem járatos az ógörög és középgörög nyelvben, számukra ezért hozzáférhetetlenek az ezernyi helyen fellelhető irományok. A görög nyelven készült bizánci iratok bilinguis kiadása, vagy modern nyelvekre történt fordításaik közreadása a 19. században indult, a lendület a 20. század elején (jórészt az I. Világháború miatt) megtört, és csak a II. Világháború után folytatódott, egyfelől újabbak megjelentetésével, másrészt azzal, hogy a reprint kiadások révén ismét hozzáférhetővé tették a korábban publikáltakat. A bizantinológia iránti érdeklődés világszerte növekszik. Magyarországon az 1990-es évek közepétől tapasztalható ez a jelenség, aminek ékes bizonyítéka, hogy 2000-2003 között hatszor annyi bizantinológiai munka (döntően fordítás) látott napvilágot, mint az azt megelőző húsz esztendőben. Az 1100 éves Birodalom orvostudományának megismertetését szinte kizárólag a görög kollégák tekintik szívügyüknek. Az orvos és gyógyszerészet-történeti kutatásokban (hazánkban) sem tapasztalható a bizánci medicina felé forduló növekvő figyelem, korábbi próbálkozásaim visszhang nélkül maradtak (JÓZSA 1993, JÓZSA és KANNUS 1989). Nehéz eldönteni, milyen formában célszerű összefoglalni, röviden ismertetni a KeletRómai Birodalom orvosainak, gyógyszerészeinek ránk maradt műveit. Néhány szerzőről azt sem tudjuk mikor, melyik században élt, másokról feltételezik, hogy több néven szerepelnek és a különböző szerzők neve alatt fennmaradt kódexek tulajdonképpen egyetlen tudóstól származnak. Kutatásaim során, több mint hetven orvosi író alkotását sikerült összegyűjtenem (döntő részüket elolvasnom, értékelnem), ehhez néhány állatorvos írását csatolom. Tudomásom szerint sem a magyar, sem a külföldi szakirodalomban nem kíséreltek meg hasonló típusú áttekintést készíteni. Külön gondot jelentett azoknak számbavétele, akik orvosi képzettséggel nem rendelkeztek, többnyire történetírók, klerikusok, vagy hagiográfusok, azonban műveikben (szinte mellékesen) fontos medicinális ismereteket közölnek. Összeállításomnak ez a része nem lehet teljes, egyrészt a beláthatatlan mennyiségű irodalmi, történeti, egyházi irat miatt, másfelől nem egyszerű eldönteni, hogy a laikusok melyik híradását érdemes szerepeltetni. Az orvosi könyvek elkészültének időrendje változó. 1 Az Athosz-hegyi kolostorok irattárában vallási, hagiográfiai. irodalmi, történeti, természettudományos és feltehetően orvosi munkák várják nyilvánosságra hozatalukat.
