Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Józsa László: Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti irodalom Bizáncban

A 4. századból kilenc szerzőt, a 6.-ból tizet, a 8. századból viszont egyetlen alkotót sem ismerünk. Gyakran mindössze az orvos neve, vagy munkájának címe maradt fent, olykor csak a latin, arab, héber, szír, esetleg más nyelvű fordítás, ami tovább nehezíti az összegző dolgát. Hosszas vívódás után arra a meggondolásra jutottam, hogy évszázadok szerint csoportosítom a Birodalom 1100 éve alatt keletkezett és ránk maradt müveket és szerzőiket. A Kr.u. negyedik század orvosai és műveik Aszpaszia szülésznő, Alexandriában működött. írásainak címe sem maradt fent, mindössze a 6. században élt neves kolleginája, Metrodóra műve említi szülészeti munkásságát, irományait (KOUSIS 1945). Basziliosz Angüranosz életrajzi adatait nem ismerjük. Valószínűleg nem (vagy nem csak) orvos, hanem pap is volt. Latinul írt, noha Konstantinápolyban élt. Klerikus létére, meglehetősen furcsa témát választott, könyve a De virginitate (A szüzességről) címet viseli, bár vajmi keveset beszél a női érintetlenségről, főként a férfi szervezetről értekezik. Mai meghatározással élve szexuál-patológiai munkát hagyott ránk. Ismerteti a szexuális vágy, izgalom, kielégülés élettanát, impotenciát, ezek pszichés hátterét. Részletesen elemzi a vese és szexualitás kapcsolatát. A nemi vágy keletkezési helyének a veséket gondolja, (ezt a feltételezést a Szuda lexikon is átvette). Úgy képzeli, hogy az ondó a vesékben termelődik, az ondózsinór vezeti a hímtaghoz, és ha a vezetéket elvágják, közösüléskor nem ürül férfi mag. Ugyanakkor azt is közli, hogy az ondóvezeték átvágása után fokozódik, és gyakoribbá válik a nemi izgalom és vágy, veszély nélkül folytatható közösülés, mert nem jöhet létre megtermékenyítés (DIAMANDOPOULOS és GOUDAS 2002). Didymus Caecus Itáliában élt, könyvét latinul írta. Commentarii in Job című alkotása Jób bibliai történetéből indul ki. Azzal kezdi mondandóját, hogy a szív a lelket, a vese a testet reprezentálja. Ezért vizsgálja Isten a szívet és a veséket (Jób 16.13, Zsoltárok 7.10). A hosszas teológiai eszmefuttatás után arra a megállapításra jut, hogy a sperma a vesékben termelődik, de gyorsan átkerül a herébe, ahol tárolódik. A női szexualitásról nem ejt szót (HAGEDORN és mtsai 1968). Oribasziosz (Oreibasziosz, Oribasius, Orebasios) a Galénosz utáni évezred legjelentősebb orvostudósa, aki szisztematikus alapkutatásai mellett kiterjedt gyógyító tevékenységet is végzett. Pergamonban 326-ban született, 403-ban, vagy 405-ben hunyt el. Orvosi tanulmányait Pergamonban kezdte, Alexandriában folytatta. Athénben filozófiát tanult, ott ismerkedett meg és kötött barátságot a későbbi császárral Julianosszal. Háziorvosaként elkísérte barátját Galliába (355-ben), majd Perzsiába. Az időközben uralkodóvá lett Julianosz megbízására készítette el a hetven kötet terjedelmű Szünagogai iatrikai című művét. Az újabb perzsiai hadjáraton is császára mellett volt, ellátta hasi sérülését, ápolta haláláig. A keresztény restaurációt követően Oribaszioszt a gótok közé száműzték, vagyonát elkobozták. Gazdagon nősült, négy gyermeke közül az egyik orvos lett, neki készítette a kilenckötetnyi Szünopsziszt. A négy kötetes Euporiszta „ismeretterjesztő" könyv a házi gyógyszerekről, betegápolásról, életmódról. A terjedelmes Szünagogai iatrikai a maga ko-