Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

Birtalan Győző: Üzenetek az európai múltból - (Idézetgyüjtemény)

mas tudományos és morális vihart kavart, elsősorban a korabeli medicinában. Igaz, ez a hatás halála után letisztult és csupán az orvoskémiai irányzat további kibontakozásában bizonyult gyümölcsözőnek. Az emberi mikrokozmosz és a környezeti makrokozmosz viszonylatában tájékozódó Paracelsus körültekintően mérlegelte, leírta a testi-lelki egyensúlyunkat befolyásoló anyagi és szellemi tényezőket. Ez a szemlélet rokonszenves és elfogadott lett minden idők holisztikusán gondolkodó orvosa számára. A 21. századkezdet számítógépes emberét pedig arra figyelmezteti, hogy egyoldalú technokráciánkban veszélyesen elidegenedtünk eredendő természeti környezetünktől, amit civilizációs terjeszkedésünk fokozatosan pusztít. Az összefüggések belátásáig eljutottunk. A jövő megmutatja, van-e, lehet-e annyi értelmi és erkölcsi tartaléka az emberiségnek, hogy ezt a folyamatot a megmaradás irányába tereljük, egy újabb reneszánsz esélyével. Paracelsus páciensei között volt a nála idősebb Rotterdami Erasmus, aki szintén a nagy intellektuális fordulat kezdeményezői közé tartozott. Erasmus rendelkezett kora legmagasabb teológiai műveltségével és az ehhez tartozó nyelvismerettel. Legfőbb írói célkitűzése volt, hogy a Bibliát alapos forráskritikával átvizsgálja és elkészítse annak hiteles latin fordítását. Ebből a szempontból a Luther által elindított reformáció előfutárának tekinthető. Rotterdami Erasmust nem csupán a filológiai igényesség jellemezte, hanem éles szemmel, morális érzékenységgel ítélte meg kora társadalmi visszásságait is. Nagy hatással volt rá a hellenisztikus irodalom kiváló szatirikusa, Lukianosz, amikor megírta nagyvonalú összeállítását a mindenütt fellelhető és működő emberi balgaságról. Kimutatta, hogy ez a tulajdonságunk egyaránt alapfeltétele az öncsalásnak és a tisztességtelen érvényesülésnek. Példaként természetesen a korabeli viszonyok és a kortársak szolgáltak, de a szerző remek jellemzései, melyeket maró ironikus humorral sorakoztat fel, időtlen érvényűek. A Balgaság dicsérete bátor gúnyirat, az újkori civil kurázsi értékes dokumentuma. A mű megjelenésekor a hatósági reakciók megmaradtak a felháborodásnál, szerencsére még nem voltak olyan kemények és következetesek, mint amilyenek később, az ellenreformáció kibontakozása után lettek. Pedig Erasmus provokációja nem kímélte a felsőbb köröket, amint ez az Előszóból vett idézetből is kiderül: „A szellem embereinek mindenkor meg volt engedve, hogy büntetlenül tréfálkozzanak az emberi életen, föltéve, hogy ezt a lehetőségüket nem használják féktelen dühöngésre. Annál jobban csodálkozom, hogy milyen gyengéd lett kortársaink füle: már csak a legünnepélyesebb hangnemet képesek elviselni. Egynémelyiküknek a tekintélytisztelete egészen különös valami. Például könnyebben elviseli, ha Krisztust káromolják, mintha a legcsekélyebb tréfát merik elkövetni a pápa vagy némelyik uralkodó terhére, különösképpen ha néminemű anyagi érdekek forognak szóban. " (Erasmus: A Balgaság dicsérete) A modern polgári kultúra kiteljesedésében alig létezett fontosabb, meghatározóbb alapmű, mint Michel Montaigne Esszéi. Úgy gondolom, hogy az Esszék itthoni népszerűsítésében kiemelkedő érdemei vannak a korszak legjobb és elismert íróinak, elsősorban Márai Sándornak, aki sűrűn és vonzóan emlékezett meg erről az alkotásról. Montaigne