Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Balázs Péter: Magyarország és a Habsburg Birodalom szerepe az 1770. évi Generale Normativum létrehozásában

délyért folyamodnak, vizsgának kötelesek alávetni magukat valamely örökös tartományunk olyan egyetemén, amelyben orvosi kar is működik; eme alkalmasságot igazoló tanúsítvány nélkül sehol sem kaphatnak engedélyt szakmájuk gyakorlására." Orvosok esetében kompromisszumos megoldás született, amely az I. rész, 1. fejezet Icában az érintett mondatrész latin változatában homályosan utalt a múltra, és nyitva hagyta a kérdést a jövőt illetően. Németül: „...mindenki, aki császári és királyi örökös tartományaikban szándékozik gyakorolni ezt a foglalkozást, gradus doctoratus-t köteles szerezni olyan belföldi egyetemen, amelyen facultas medica is működik, és mindez a jövőt illetően is alkalmazandó oly módon, hogy enélkül senki nem kaphat hatósági engedélyt..." Latinul: „.. .országainkban és tartományainkban soha és senki ne juthasson másként engedélyhez ezen foglalkozás gyakorlására, csakis oly módon, ha doktori fokozatra méltatták az örökös tartományok valamely orvosi fakultással is rendelkező egyetemén, vagy pedig működési engedélyét (a Magyar Királyság tekintetében) a Mi általunk előírt, vagy a jövőben előírandó módon jóváhagyták". Mária Terézia 1769. november 7-én intézkedett a nagyszombati egyetem orvosi karának felállításáról, ahol 1770. november 29-én indultak meg az előadások. A Generale Normativum azért hivatkozik „a jövőben előírandó mód''-ra, mert már előkészületben volt egy rendelet, amelyet a Helytartótanács 1771. április 22-én hirdetett ki. Ennek értelmében a Magyarországon már gyakorlatot folytató orvosok, akik diplomájukat nem Bécsben szerezték, Nagyszombatban voltak kötelesek jelentkezni az approbáció érdekében. Helyi kiegészítések a vármegyei és városi önkormányzatokban A Generale Normativum kihirdetése október 4-én akkoriban még kevésbé jelentette azt, hogy egy csapásra ismertté vált volna a jogalkalmazók körében. A vármegyékben és szabad királyi városokban a magisztrátusoknak nyomtatott, és központilag hivatalosan jóváhagyott normaszövegre volt szükségük a további feladatok végzéséhez. Ezért érkezett október 29én újabb leirat a Helytartótanácshoz, amely a 300 nyomtatott példányt sürgette. Végül ezek 1770 utolsó két hónapjában kerültek kiküldésre a helyi szervek részére. A nyomdai munkával kapcsolatos esetleges zavarokra utalhat, hogy egyes darabok címlapjának fejlécére a Habsburg címer, másokra a magyar címer került. Hét eredeti példányt a levéltári anyag is őriz, négyet az előbbi hármat az utóbbi változatban. Külön iratcsomó gyűjti össze az archívumban azokat a leveleket, amelyekben a magisztrátusok válaszoltak a Helytartótanácsnak.

33 A hivatali levelezési gyakorlatból szokásos visszahivatkozások értékes információkat tartalmaznak az eredeti levelekről. Ebben a tekintetben Vas vármegye utal legpontosabban az előzményekre. December 17-re keltezett válaszuk szerint: „ a Generale Normativum in Re Sanitatis nyomatott példánya, amelyet a Nagyméltóságú Királyi Tanács az elmúlt november hónap 13-án kegyeskedett kiadni, 1654. és 1655. számú jelöléssel parancsba adván, megérkezett a részünkre..." Országos Levéltár, Helytartótanácsi Levéltár. C37 Acta Sanitatis Lad. B. Fasc. 7. No. 14 I. (OL-HL C37 Acta San.)