Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Balázs Péter: Magyarország és a Habsburg Birodalom szerepe az 1770. évi Generale Normativum létrehozásában

jelzet nélkül. Külzetére csak azt írták rá, hogy az Egészség ügyében eljáró Vegyes Gazdasági Bizottság 1770. július 14-i ülésének jegyzőkönyvi tartozéka. A fenti levél alapján valószínűsíthető, hogy ez egy másolat, amely a fentebb említett Skollanics-féle véleményéről készült. Az írás az orvosok, sebészmesterek és bábák (patikusok hiányoznak!) részére kiadandó foglalkozási előírásokat tárgyalja. Olyan igazgatási részletkérdéseket vet fel, amelyeket egyes korábbi rendeletek már szabályoztak (pl. orvosok nyilvántartása), vagy olyanokat, amelyek az alsóbb jogalkalmazói szintek eljárási rendjéhez tartoztak (pl. az egészségügyet érintő rendeletek ismertetése a physicus-doktorokkal). A Vegyes Gazdasági Bizottság jegyzőkönyvéhez azonban csatoltak egy másik mellékletet is. Erre a szöveg szó szerint úgy hivatkozik, mint „Sgolanics" egészségügyi tanácsos munkájára. A csatolmány a német szabályzat orvosi és sebészmesteri instrukcióinak latin fordítása, keltezés és aláírás nélkül. Az lnstructio pro medicis az eredeti 9 helyett 10 §-ból áll. Valójában tükörfordítás, az l.§ kivételével, pontosabban ebben is csak az orvosi diplomák honosítása mutat eltérést. A német nyelvű szabályzat az örökös tartományokban azoknak engedélyezte orvosi gyakorlat folytatását, akik „belföldi egyetemen szerzett gradus doctoratus-szal" rendelkeztek. Ezt a részt változtatás nélkül veszi át a kézirat, ami azt jelenti, hogy a Magyar Királyság közvetlenül elfogadja az örökös tartományokban szerzett diplomákat. Megengedi azonban más helyről származó diplomákkal is az orvosi gyakorlat folytatását, ha az érintettek vizsgát tesznek a pozsonyi Egészségügyi Bizottság orvos-tanácsnoka előtt. Sebészek esetében is átvételre került az eredeti szöveg, amelynek értelmében az örökös tartományokban orvosi karral rendelkező egyetemein kötelesek vizsgát tenni. Ez azonban a hazai változathoz írt javaslatban azzal egészül ki, hogy a vizsga a pozsonyi Egészségügyi Bizottság orvos-tanácsnoka előtt is teljesíthető. Láthatóan tehát arra törekedett a javaslat készítője, hogy a Nagyszombati Egyetem orvosi karának hiányában, Magyarország mégis nemzeti szuverenitással rendelkezzék a diplomák honosítási eljárását illetően. Szeptember 17-én újabb uralkodói utasítás érkezett, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy befejeződött a Szabályzat adaptációja. Ismerve a végül is kiadott normaszöveget, ez azt jelentette, hogy az I. rész bevezetőjében az I-IV.§-ok átszerkesztésével a bécsi központi kormányszerveket, és az örökös tartományok helyi igazgatási szervezetét helyettesítették a Magyar Királyi Kancelláriával, a Helytartótanáccsal, illetve a vármegyék és a szabad királyi városok magisztrátusával. Másfelöl az engedélyezési eljárásban is megszületett az egyezség, miszerint „...az Egészségügyi Főszabályzatot, amelyet Kedvességteknek és Hűségteknek a Magyar Királyságban és csatolt részeiben az alkalmazás előkészítésére folyó év április 25.-én megküldtünk, és amelyet ugyanezen év július 20.-án visszajuttatva megkaptunk, ezennel immár felülvizsgált és elfogadott szöveggel, Kedvességteknek és Hűségteknek azzal a kegyes utasításunkkal küldjük vissza, hogy az mielőbb nyomdába adassék, majd ennek végeztével a Magyar Királyságban haladéktalanul közhírré tétessék, továbbá a Főszabályzat 300 nyomtatott példánya Felségünknek legalázatosabban felterjesztessék". A királyi leirat tehát mellékelve tartalmazta a véglegesített latin nyelvű normaszöveget, amelynek alapján a Helytartótanács 1770. október 4-i határozatával hatályba léptette a Generale Normativum-ot. A honosítással kapcsolatos két kritikus pont közül Bécsben törölték a magyar javaslatot a sebészmestereknél. így a német és latin szöveg az I. rész 2. fejezet I.§-ában eljárásilag semmiben nem különbözött egymástól. Tehát „akik országainkban és tartományainkban a sebészet művelése érdekében enge-