Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kapronczay Károly: A hazai vízszabályozások hatásai a magyar közegészségügyi állapotra

ra, a himlő, a kanyaró, a vörheny, a kiütéses tífusz, a, szamárköhögés, a diftéria, a hastífusz, a dizentéria, vérhas, veszettség, pokolvar, orbánc volt a meghatározó és egyben elkülönítő „megnevezés". Ezek közül a kolera, a kiütéses hastífusz, a dizentéria, a vérhas volt tipikus vízzel kapcsolatos betegség, ezek fordultak elő főleg a folyók és szabályozatlan vizek közelségében. Ezek átlagosan 42,5 %-kal voltak magasabb arányúak az ország más, nem folyók menti területeinél, amely arány rohamosan csökkent a folyók szabályozása után, de ekkor is 8-10 %-kal magasabb volt az ország más területeihez képest. Jelentős csökkenés csak az un. artézi kutas programmal csökkent, az 1910-es években teljesen kiegyenlítődött az ország más területeihez képest. A csecsemőhalandóság is főleg a vízminőségekkel volt összefüggésben, hiszen az eleven szülések utáni csecsemőhalandóság mintegy 70 %-át a vérhas, a dizentéria, a tífusz kórformái adták, ami viszont tipikus „vízfertőzésnek" számított. Orvosi szempontból lényeges különbséget kell tennünk a vírusos és a bakteriális fertőző betegségekkel kapcsolatban, hiszen az emberi szervezet a vírusos betegségekkel szemben valóban kiépít immun-védelmi „rendszereit", a bakteriális betegségekkel szemben nem, azzal szemben - a gyógyszeres kezelésen kívül - csak higiénés eszközökkel lehet védekezni, a betegséget „közvetítő" közegeket kell szigorú ellenőrzés alá venni, a legnagyobb higiénés feltételeket kell megteremteni. Ezt szolgálták a kutak vízminőségének állandó vizsgálata, a szennyvizek elvezetése, a szennyvízfertőzések minimális lehetőségének fenntartása, stb. Városi közegben az ilyen feltételek megteremtése sokkal egyszerűbbnek tűnt, mint vidéken, ahol orvos hiányában (vagy nagyobb távolságban való letelepedésük miatt) alig-alig történt valami, a tanyasi körülmények között gyakran senki sem figyelt a kutak és a trágyás szennyvizek közelségére, a pöcegödrök rendszeres mésszel való kezelésére stb. Ketbolt László 1933-ban jelentette meg a „Beteg a magyar falu" c. nagy visszhangot kiváltott könyvét, amelyben éppen az alföldi és a Tisza menti falvak rendkívül rossz egészségügyi állapotát tárta fel, ahol a vérhas, a dizentéria, a tífusz mindennapos betegség, a betegek többsége alig lát orvost, legfeljebb a bábát és majd a halottkémet. Közte semmit, e vidékeken a legnagyobb az egy orvosra jutó lélekszám (1/12-15 ezer), bár ezek többsége nem fordul orvoshoz, mert nincs rá pénze. Viszont 12 éves korig ingyenes volt a gyermekorvosi ellátás, amit ugyanaz a falusi orvos biztosított, de a beteg gyerekhez is legfeljebb olyan állapotban hívták az orvost, amikor már nem lehetett rajtuk segíteni. Ebben nagy szerepe volt az egészségügyi felvilágosítás hiányának, a vidéki lakosság (még a városi is) nem ismerte a legalapvetőbb orvosi ismereteket, legfeljebb tapasztalati alapon volt valami gyakorlata (vízforralás, forrásvíz használata stb.) A századforduló éveiben jelentősen csökkent a hazai halandóság, érezhető volt ez a gyermekhalandóságban is, ahol a vírusos eredetű járványok (himlő, diftéria, kanyaró, skarlát stb.) halandósága alig csökkent, viszont a bakteriális eredetű fertőzések (vérhas, dizentéria stb.) lassan csökkentek nemcsak a városokban, hanem a falvakban is. A városokban a vezetékes ivóvízellátásnak és az egyre szélesedő csatározásának volt köszönhető, míg a falvakban a kutak rendszeres ellenőrzésének és az ivóvizek fertőtlenítésének köszönhetően. Az 1890-es években kiépült az un. fertőtlenítő szolgálat, ami nemcsak a lakás-fertőtlenítéseket, a járványos betegségek utáni hatósági fertőtlenítéseket végezték el, de falusi környezetben évente egy alkalommal térítésmentesen az árnyékszékeket és környékét oltott mésszel és klóros vegyületekkel tisztították, bár a tanyákra és egyedülálló telkekre nem mentek el. Különös jelentőséggel bírt, hogy a folyók mentén árvizek idején - az ár levonulása után - hatóságilag fertőtlenítették a kutakat, víz-