Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kapronczay Károly: A hazai vízszabályozások hatásai a magyar közegészségügyi állapotra
zési kérdést jelentenek, valamint számszerűségük inkább a megközelítést, mint a tényleges számadatokat fedik. Hazánkban csak 1885-töl létezik a mai értelemben vett járványbejelentés, betegségstatisztikai adatszolgáltatás. Ettől függetlenül az előző statisztikai értékelések használhatóak, csak teljes megbízhatóságuk kérdéses. Az orvostudományban az orvosi statisztika, mint bizonyító adatszolgáltatás, csak a múlt század közepén honosodott meg, legjelentősebb egyénisége Semmelweis Ignác volt, aki a gyermekágyi láz oktanát statisztikai módszerekkel bizonyította. A hazai egészségi állapotokat elemző első orvosi statisztikai feldolgozás Linzbauer Xavér Ferenctől jelent meg 1868-ban. „A magyar korona országainak nemzetközi egészségügye" címmel, alcímében külön feltüntette „Az egyes igazgatási tárgyak fejlődésének történetével - hivatalos adatok nyomán." Betegségelemzései főleg a Helytartótanács már előbb említett adatain alapultak, az egyes betegségeknél elég terjedelmes történeti feldolgozást is írt. Értékes orvostörténeti munka, adatai nem a mai statisztikai rendszerezés elvei alapján szerepelnek. Egy másik, elsősorban orvosi vonatkozása, hogy a betegség csoportosításai még a bakteriológiai felfedezések és a bakteriológia intenzív igénybevétele előtti állapotokat tükrözik. A témánk szempontjából viszont értékes adatokkal szolgálnak az Országos Statisztikai Hivatal által kiadott Hevenyfertőző betegségek statisztikája (1881-1891), a Bp. 1894. évi Magyarország Statisztikája és a Bp. 1910. évi és Budapest Székesfőváros Halandósága az 1880-1890. években c. (Bp. 1898) összehasonlító és összegző feldolgozásai. Ezekben már a modern medicina terminológiájának és valóban megbízható adatokon nyugvó adatsorokat közöltek. A heveny fertőzésekkel foglalkozó kötet a hagymázos, vagyis a tífuszos megbetegedéseket külön részben tárgyalja, bár Budapestről is közöl adatokat, de megjegyzi, hogy „a hagymáz további terjedésének a vízvezeték bevezetése, országosan pedig a folyók rendezése vetett gátat ... Midőn 1893. év őszén a szűrt vízzel ellátott terület hatalmas kiterjedést nyert, remélhető, hogy a jövendőben mindjobban leszünk a hagymáz ellen védve. A múltra vonatkozóan ez sajnos nem állítható. A tíz és fél megfigyelt év lefolyása alatt ugyanis 3 hagymázjárványon kellett átesnünk, így 1881/1882-ben 1886-ban és különösen 1888/1889ben, midőn a legerősebb hagymáz-járvány uralkodott. Mint midőn a bejelentési kötelezettséget behozták (1881), máris létezett hagymáz járvány, 1881-ben, annak második felében a heti megbetegedések maximuma már 27 és 45 között ingadozott, 1882. február-márciusban pedig 59-re emelkedett ... Ezután néhány gyenge hónap következett. 1883. áprilisban megint emelkedés jelentkezett: 35 esetet regisztráltak májusban; a második félévben azonban erős a csökkenés. Ez az örvendetes időszak - habár még egyszer egy igen heves fellobbanás következett be (1884. szeptember-novemberben maximum 86 esetről tudunk) - 1886-ig tart, amikor egy nem annyira heves, mint tartós járvány következett. A maximum 50 megbetegedést ugyan nem haladják meg, de az év mégis 1.044 esettel végződik, szemben a megelőző év 314 esetével. Az 1888/1889. nagy járvány 1888 nyarán kezdődött, e heti megbetegedések maximumai a következők:
