Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEWS
A művészettörténet iránt érdeklődök bizonyára lelkesen olvassák majd Fritz Krafft elemzését a Krisztust mint mennyei patikust ábrázoló protestáns kegykép kialakulásáról, történetéről (Christus in der Himmelsapotheke mit reumütigem/r Sünder/in). Brigitte Hoppe a korai perui iparművészeti alkotásokon kutatja a kokalevelek ábrázolásait, és összeveti a későbbi európai kéziratok és nyomtatványok kokacserje-ábrázolásaival (Wurden Cocablälter in der frühperuanischen Kunst dargestellt...) Frank Leimkugel tanulmányát pedig, amely a Bibliában szereplő növényekről szól, bizonyára szívesen olvassák majd a fitoterápia és a vallástörténet iránt érdeklődők. E néhány tanulmány ismertetéséből is kiderül, milyen témabeli gazdagságból válogathat az olvasó, aki a „Rosarium utterarum" című kötetet kézbe veszi Kölnéi Lívia Gaudillièrc, J. P.: Inventer la biomédecine - La France, Amérique et la production des savoirs du vivant (19451965). Paris, Éditions La Découverte et Syros, 2002. 391 p. A 20. század második felében a modem orvostudomány fejlődése minőségileg új szakaszhoz érkezett. Az élet- és kórtani folyamatokat addig ismeretlen mélységben, biológiai szinten tanulmányozták, molekuláris nagyságrendben vizsgálták. E megközelítés a biológiai alapok feltárásával, a forradalmi jelentőségű génkutatások eredményeinek birtokában vált roppant termékennyé. Gaudillière könyve e tudománytörténeti fordulat és kibontakozás döntő eseményeit mutatja be és elemzi szakavatottan, példamutató alapossággal, azzal a nem gyakori tehetséggel, amely által ez az ismertetés a nem speciális képzettségű olvasó számára is befogadható, igen érdekes lehet. A munka jellemzője a nemzeti aspektus. A szerző törekvése, hogy megvilágítsa, miként viszonyult a kortárs francia orvostudomány és egészségügy elméleti és gyakorlati szinten egyaránt a meghatározó jelentőségű innovációhoz, mennyiben jelentett csupán átvételt, mennyiben tartalmi hozzájárulást vagy kreatív kezdeményezést ezekben a témakörökben. A franciák kapcsolódása, viszonyulása a lényegében angolszász (kiemelten amerikai) dominanciája biomedicinális kezdeményezésekhez rendkívüli helyzetben történt. Ök ugyanis részben a második világháborút megelőző évek belterjes fejlődésének folytatódásában, a német megszállás politikai és anyagi körülményei közt, majd pedig a háborús rombolás, nélkülözés utókövetkezményeivel küszködve kellett munkálkodjanak. A felszabadulás utáni egészségügyi viszonyok érthetően sürgetővé tették az antibiotikumok (elsőként a penicillin, majd a streptomycin) átvételét, elterjesztését, majd pedig az önálló gyártás megoldását. Az ipari előállítás optimális technikáját nem volt könnyű kifejleszteni, emellett ki kellett dolgozni a standardizálás kritériumait, és különösen az indikációs területek pontosítását, a klinikai alkalmazás módszertanát. Ez utóbbi kérdéskörben a franciák igényesebbek voltak az angolszász modellhez képest, amely főként a centralizált alapkutatási-ipari intézmények irányításával alakult ki. A franciák ezzel szemben jobban támaszkodtak a kórházilaboratóriumi kutatásokra és vizsgálatokra. Ugyanez nyilvánult meg a Salk-vakcina, illetve a vírusbetegségek elleni oltási eljárások átvételekor és meghonosításakor is. Ennek az időszaknak a rákkutatásaiban újból előtérbe került a vírusok szerepe a tumor-képződésben (az 1911ben felfedezett Rous f. baromfi-szarkóma iránti érdeklődés évtizedekig elhalványult). E roppant jelentős kutatásokban az amerikaiak fölénye a nagyobb anyagi erőforrások, a jobb műszerek - különböző rendeltetés eszközök (elektronmikroszkópok, ultracentrifugák, stb.) birtokában végig meghatározó volt. A költséges, komplex, időigényes vizsgálatok korrekt statisztikai értékelése nyomán ugyancsak az amerikaiaknak sikerült tudományosan is bizonyítaniuk a dohányzás szerepét a tüdőrák kialakulásában. Jelentős volt a franciák érdeme a fejlődési rendellenességek kóroktanának tisztázásában is. Jerome Lejeune fedezte fel, hogy a 21. triszomia kromoszóma rendellenesség oktanilag összefügg a Downkórral. A felfedező ugyanakkor erőteljesen képviselte a konzervatív abortuszellenes álláspontot, ami nem csak morális alapállásából következett, hanem egyetértéséből is a hagyományos francia „natalista" porgrammal. A krónikusan kedvezőtlen demográfiai helyzet miatt alakult ki a minél több gyermek vállalását ösztönző francia szociálpolitika. Ebben a problémakörben egyébként elvi súlyú viták is tarkították az akkori francia-angolszász tudományos kapcsolatokat. A franciák még a lamarcki gyökerekre visszavezethető elmélet szellemében a genetikai károsodások létrejöttében sokféle környezeti hatást tételeztek fel. Ebből következtek részletes családvédelmi programjaik. A tengerentúliak genetikai felfogása a mendeli-morgagni-i endogén öröklődési mechanizmus elfogadására épült. A vizsgált korszak legátütőbb francia biomedicinális sikere J. Monod, F. Jacob és A Lwoff Nobel-díjjal jutalmazott felfedezése volt (1965). Kutatásaik eredményeként megalkották a baktériumok genetikai kontroll alatt álló fehérjeszintetizáló képességét magyarázó elméletüket. A baktériumok által irányított enzimtermelés
