Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)

KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEWS

KÖNYVSZEMLE Bartens, W.: Lexikon der Medizin-Irrtümer. Frankfurt am Main, Eichborn AG, 2004. 346 p. „A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét." - halljuk a reklámokban. Igen ám, de mi van azokkal a betegekkel, átlagemberekkel, érdeklődőkkel, hipochonderekkel, akik nemcsak a mellékhatásokról és kockázatokról szeretnének minél többet megtudni, hanem magáról a betegségről is, de nem rendelkeznek orvosi képzettséggel, vagy rosszabb esetben félismeretekkel bírnak? Ha csak félelmeiket szeretnék tisztázni, ha orvosilag egyszerűnek tűnő kérdésekre várnak választ, honnan kaphatják meg azt? Ezt a hiányt próbálta pótolni Dr. Werner Bartens orvos, történész, újságíró, aki a „legnépszerűbb" orvosi kérdéseket és a rájuk adott szakszerű válaszokat gyűjtötte egy csokorba ebben a kötetében. A divatos és civilizációs betegségektől a képzelt betegségeken át, a koleszterin, a rák és az örök élet kérdéséig terjed az a lista, amelyet a szerző megpróbál megválaszolni. Ahogy írja, a medicina, illetve az egészség témakörének mítoszait és előítéleteit alapjaiban próbálta megvilágítani. Ehhez orvosokat és kutatókat kérdezett meg, a szakirodalmat forrásként vizsgálta. Aki a gyógyászattal foglalkozik, az hamar rájön arra, hogy az orvoslásnak és az orvosi kutatásoknak van mulatságos oldala is. Ezért válogatta össze ezeket a kuriózumokat és mosolyogtató kérdéseket. Az ABC sorrendben szereplő betegségeket mindig egy, esetenként több kérdés, kijelentett féligazság vezeti be, amelyre kielégítő választ ad a szerző, a végén pedig feltüntetve a kapcsolódó szakirodalmat. Néhány kérdésre én is megnyugtató, vagy sok esetben épp nyugtalanító választ kaptam. Ezek közül kiemelve szeretnék kedvet csinálni a könyv olvasásához. Az alkohollal kapcsolatban például, mely szerint tévhit az, hogy a legtöbb alkoholt a fiatalok, illetve a fiatal felnőttek isszák. Ez nem köthető korosztályhoz, de ha nagyon akarunk valami határvonalat húzni, leginkább a középkorosztály, tehát a 36-59 évesek isszák a legtöbb alkoholt. Bizonyos szempontból viszont a nők kevesebb alkoholfogyasztásának tényét is megcáfolja a szerző, mivel átlagosan hiába vannak többen a rendszeresen - azaz naponta vagy hetente többször - alkoholt fogyasztó férfiak (%-uk) a nőknél ('/3-uk), a rendszertelen ivásban a nők vezetnek (70%)! Dán kutatók ana megállapításra jutottak, hogy az alkohol nincs negatív hatással a termékenységre, éppen ellenkezőleg: azok a nők, akik alkoholt fogyasztanak - legyen az bor, sör vagy tömény ital -, gyorsabban esnek teherbe, mint társaik. Azt is megcáfolja a könyv írója, amit szinte mindenkinek mondtak már, ha nagyon szeretett olvasni gyerekkorában, miszerint a rossz fénynél vagy zseblámpával történő olvasáskor a szem elromlik. Ezzel a figyelmeztetéssel a gyerekeket akarták a szülők leszoktatni arról, hogy ágyban olvassanak alvás helyett. Valószínűleg ez a féligazság még abból az időből ered, amikor gyertyával világítottak és hírből sem ismerték az elektromosságot. A félhomály nem okoz szemkárosodást, nincs hatással a gyengénlátásra, ellenben fejfájást és fáradékonyságot idéz elő. Aki ilyen világítás mellett olvas vagy dolgozik, az csak jobban erőlteti a szemét, de nem árt vele. Akik azért aggódtak, mert attól tartottak, hogy a Cola-fogyasztással a gyomorfalukat károsítják, fellégezhetnek. Hamis az a kísérlet, amely azt bizonyítja, hogyha egy éjszakára nyers húst teszünk a Colába, az teljesen feloldódik. Éppen csak nem lesz étvágygerjesztő a kinézete. Ráadásul a gyomorfalnak van saját védekező nyálkahártyája, amely ellenáll a magas százalékú alkoholnak és a zsíros húsoknak is. A táplálkozásnál maradva, az is megnyugtató lehet egyesek számára, hogy egy kiadós étkezés este nem hizlal. Teljesen mindegy ugyanis, hogy mikor veszünk magunkhoz kalóriát, csak a mennyiség számít. Az emberek azt hiszik, hogy éjszaka, alvás közben nem dolgoznak a belső szervek, nincsen emésztés és kiválasztás sem, pedig ennek az ellenkezője igaz. A belső szervekért felelős idegrendszer éjjel aktívabb, ami stimulálja a bélműködést, így nyugodtan eszegethetünk lefekvés előtt. Arra viszont nem kaptam választ, hogy ebben az esetben rosszat fogok-e álmodni. Ha ufós filmeket nézünk, gyakran nagyfejű szörnyetegként jelenítik meg a földönkívülieket, ezzel is azt érzékeltetve, hogy ők az agyuk 100 %-át is kihaszálják, mi meg csak 10 %-át. Ez sem igaz. Eleve rosszul is ment át a köztudatba Einstein mondása: „A legtöbb ember csak 5-6 %-át használja az agyának, én a 7 %-át." A cél éppen az, hogy agyunk minél kisebb részével tudjunk megoldani feladatokat, mert azzal energiát tudunk spórolni,