Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEWS
azaz aki okos, az hatékonyan és takarékosan gondolkodik. Ám ebből nem következik az, hogy akinek kisebb az agya, az okosabb is. De nem is butább, mint ahogy a férfiak szokták mondani a nőkről! A férfiak agya 15 %-kal nagyobb, aminek az az oka, hogy - szörnyű, de igaz - az agyuk az évek során jelentősen zsugorodik! A nőké ellenben kisebb, de „sűrűbb", és nem megy össze. Ez az anatómiai különbség persze nem változtat a lényegen: mindkét nem ugyanolyan vezérlő központi idegrendszerrel bír. Véleményem szerint ez a könyv azon túl, hogy tájékoztató irodalom, egyben nagyszerű szórakozást is jelent annak, aki nem veszi túl komolyan a tárgyalt témákat. Czár Katalin Dost, A. - Fäber-Töllcr, G. - Rodegra, H. (Hrsg.): Hospital-Kunst-Medizin. Festschifi für Axel Hinrich Murken. Aachen, História Hospitalium 23. (Sonderband), 2002-2003. 448 p. ill. Ahogy az előszóban is olvashatjuk, a könyv ünnepi kiadvány abból az alkalomból, hogy Prof. Dr. med. Dr. phil. Axel Hinrich Murken, a rajna-westfaliai Technische Hochschule Aachen orvostörténeti és kórháztörténeti katedrájának vezetője betöltötte 65. életévét. Az 1981-2004 közötti időszak gyümölcsöző orvostörténeti kutatásaiból ad ízelítőt ez a mű. Mióta a professzor ezen a főiskolán tanít (1981 óta) a szó legigazabb értelmében határokat átívelő, azaz interdiszciplináris kutatási munkálatokba fogott. Nemcsak az orvostörténettel - ezen belül a kórháztörténettel - foglalkozó írásait jelentette meg, hanem írt az általános kultúrtörténetről az orvostudomány fejlődésének szempontjából, illetve elmélyült kutatást végzett a képzőművészet tárgykörében a reneszánsz korától egészen napjainkig. Számtalan írás fűződik nevéhez - többek közt 20 monográfia, 180 tanulmány tudományos szaklapban, 193 előadás -, melyekben a gyógyítás histográfiájának széles palettája tükröződik. A Német Kórháztörténeti Társaság Axel Murken közel negyed évszázados munkásságát szeretné a História Hospitalium sorozatának 23. kötetével méltatni. Egykori és jelenlegi asszisztensei, kollégái és tudományos munkatársai írásaikkal azt a spektrumot próbálják bemutatni, amelyet a professzor számos tudományos munkája során érintett. A szerzők külön fejezetekben köszöntik a professzort, bemutatják pályájának fontosabb állomásait, illetve a kórháztörténet jelentősebb eseményeit. Ám az irodalomtörténet is szóba kerül, mikor egy esszé szemlét tart a Goethe idejétől egészen a napjainkig tartó szanatóriumtörténet kapcsán. Bemutatja, hogy a 18. században milyen körülmények között kúrálták Goethét Karlsbadban, Thomas és Katja Mann 1912-es Davos-i szanatóriumban eltöltött fél évét, illetve a témához kapcsolódó müveket ismertet a szerző (néhány ezek közül: Münchhausen báró kalandjai, Heine versei, illetve Kafka Amerika című regénye. ) A kórháztörténetet a film - azaz képek sokasága -, mint médium szempontjából is megtekinthetjük, mert a vásznon megjelenő pszichiátriai klinikákról alkotott fogalmunk a valóságtól gyakran eltérő lehet. Ugyanis a pszichiátria legtöbbször a veszély, az önrendelkezéstől való megfosztás és a kirekesztés metaforájaként tűnik fel, nemegyszer kifejezetten horrorfilmek, illetve a Film Noir kedvelt helyszíne, pedig ez a tudományág az utóbbi évtizedekben olyan kezdeményezéseket indított el, amelyek kifejezetten a klinikák nyitottságát voltak hivatva hirdetni. Axel Murken egyik különös érdeklődési területe a numizmatika. Egy tanulmány megvilágítja az olvasó számára, hogy az egy személyben orvos és numizmatikus hogyan kezdett el foglalkozni az orvosi medálokkal, és hogyan is kapta érdemei elismeréseképpen a díszérmét az aacheni polgármestertől és az Aacheni Érmebarátok Egyesületétől 2003-ban. Egy további érdekes téma, amely a Nemek és a medicina címet viseli, természetesen egy hölgy tollából származik. Ebben a szerző komoly összefüggést lát mind az egészség, az orvosi tevékenység, az orvos-kép és a nemek között. A könyv legvégén maga Axel Hinrich Murken írta meg a Német Kórháztörténeti Társaság elmúlt 40 évének kronológiai áttekintését (1964-2004). A Társaság céljai és feladatai ma sem változtak: további kutatásokat kell folytatni a kórháztörténelemben és az ehhez kapcsolódó tudományterületeken, hogy abból lehessen következtetéseket levonni és a modern gyógyászatba átültetni. Összességében ez a könyv nemcsak ünnepi beszéd, amely kizárólag a professzor érdemeit méltatja, hanem éppen az ünnepelt színes személyisége miatt további érdekes témákat érintő írások összessége, amely méltó köszöntése ennek a nagyszerű embernek. Czár Katalin
