Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kapronczay Károly: A hazai vízszabályozások hatásai a magyar közegészségügyi állapotra

fertőzött folyóvízzel érintkezve maguk is gyorsan megfertöződtek. Kisebb volt a száraz területeken hátráló honvéd alakulatoknál a fertőzés. A szabadságharc magyar veszteségénél nehezen különíthető el a kolerás és nem kolerás halálozás, hiszen a hadi események során a vesztességi statisztikát nem mindig vezették, illetve meghatározott szempontok szerint nem különítették el egymástól a halálokokat. Az orvosi vélemény változása a „vízfertőzésekkel" kapcsolatban. Az európai és a magyar orvostudomány a bakteriológia jelentőségének felismeréséig tapasztalati és orvos-statisztikai alapon a járványbetegségek okát klinikai és kórbonctani alapon is megközelítette, bár erre-konkrét kórokozót nem tudott megnevezni; de felismerte a járványt kiváltó környezeti okokat. Például a malária esetében a párás, pangó és mocsaras, vizes területeket, a városi szennyet, a szennytől bűzlő vizeket, a latyakos és állandóan vízzel telitett talajt stb. Bár téves felfogás szerint ezen talajok kigőzölgésének és a levegő megromlásának tulajdonították a járványok terjedését, orvosi logikával mégis megközelítették a kórokozók „telephelyeit". Éppen a nagy kolera-, malária- és tífuszjárványok irányították az orvosi vizsgálódás figyelmét a mocsaras és vizes környezet felé, sőt 1843-ban a temesvári Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésének egyik témája lett. Az 1843. évi temesvári vándorgyűlés a következő címmel pályázatot hirdetett meg: „Mint lehetne a posványlég fejlődését a bánsági rónákon megakadályoztatni, vagy ha lehetetlen volna, bír-e a gyógytudomány olly szerekkel, melyek ezen lég befolyásának az emberi testre beható ártalmát gyöngíteni, vagy végkép megszüntetni képesek volnának?" Az 58 aranyból álló pályadíjat Bittner Imre, Arad vármegye főorvosa kapta a „Bánsági poslázakról" című munkájáért, amelyet 1847-ben „A Bánság poslázairól" címmel ki is adtak. Valójában ezen munka - függetlenül, hogy mondanivalóját a Bánsághoz kötötte - a korabeli magyar orvostudomány összefoglalását tartalmazza a „vízfertőzésekkel" kapcsolatban. Ezek közül elsősorban a poslázzal, vagyis a maláriával foglalkozott: Ebben a rothadó anyagokat tartalmazó vizek és ezzel átáztatott talajok kigőzölgésével „átitatott" levegőnek tulajdonítja a betegségek terjedését; „Az innen származó betegségek többnyire lázak, mellyek származásuk természeténél fogva általában posláznak neveztetnek. A poslázak e szerint azon lég által okoztatnak, melly tekintvén eredetét, azaz: hogy álló vizekből, s posványokból fejlődik, helyesen poslégnek neveztetik. - Elkerülhetetlenül szükséges ezen tavakat, réteg- és állóvizeket, mocsarakat, a poskórokat okozó lég keletkezését felszámoljuk." A poslég kialakulását eredményezi „a./ az égalj, b./ a táj fekvése, cl a földalap" . A poslég fokozódásának egyik oka a „forróbb nap, amikor a párolgás fokozódik. Az orvosmeteorológiai megfigyeléseket döntőnek tekintő Bittner Imre a későbbiekben pontos leírását adja a maláriának. Pontos leírást ad a Bánság mélyebb fekvésű vidékein található mocsarakról, állóvizekről, árterületeken kialakult sárrétekről, ahol nagy arányban tapasztalható a malária, ám itt megállapítja, „Van azonban mégis egy kártékony körülmény, melly a Bánság poskóros viszonyaira kitűnő hatást gyakorol, s azért különösen kiemelendő, s ez a jó ivóvíz hiánya." Ebből minden esetre bizonyos, hogy ott, hol televényes a földalap, mint milyen szinte minden posványos vidékeken lenni szokott, jó tulajdonú ivóvíz alig fakadhat. Tudván, minő lényeges hatást gyakorol az ivóvíz az emberi egészségre nézve. A jó ivóvíz nélkülözhetetlen