Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kapronczay Károly: A hazai vízszabályozások hatásai a magyar közegészségügyi állapotra

katonaság tört le. Sajnos a kolera gyógyításával kapcsolatban nem volt egységes orvosi álláspont, nem volt előttük ismeretes, hogy a kórt a beteg ürülékével és váladékával fertőzött víz, illetve a folyóvizek terjesztik, amit ivásra és mosásra egyaránt használtak, vagy pedig a legyek, amelyek a bacilust a beteg ürülékéből és váladékából az ételekre viszik. Azt viszont érzékelték, hogy a betegség emberről emberre terjed, így katonai kordonnal zárták le a fertőzött területeket. A megbetegedettekről nyilvántartást kellett vezetni, a fertőzött házakat orvosilag figyelni, „kihalásuk" után mindent elégetni stb. A kolerát a levegő megromlásának tulajdonították, így a hatóságok rendeletében a következő is olvasható. „... Tisztaság mind a házban, mind az udvarban, mind a testre nézve, a szobákat minden nap szellőztetni kell, a bűzös és rothadó tárgyak eltávolítása, a gyakori mosdás, az ételben és ivásban való mértékletesség szükséges ..." A betegeket alkoholos bedörzsöléssel is gyógyították, ellenszerül a füstölést ajánlották, valamint az intenzív dohányzást, hiszen a pipafüstnek „fertőtlenítő hatása lehet". A halálozás rendkívüli volt. Például az alsó-tiszai vidéken: Hely Megbetegedés Halálozás Bács-Bodrog vármegye 7 877 4 097 Szeged 5 000 2 637 Újvidék 1 359 761 Bácska 15 166 7 484 Torontál vármegye 17 583 7 526 Bánát 18 468 7 840 Nem csoda, hogy a lakosságot őrjítő félelem kerítette hatalmába, ami nemcsak az orvosok, hanem a hatóságok ellen is hangolta őket. Érthetetlenül álltak azzal szemben is, hogy a kordon miatt nem mehettek ki dolgozni a földjeikre, az elhunyt miatt pedig nem örökölhették a családtagok vagy rokonok házát. A kolera 1848/49-ben ismét rendkívüli intenzitással jelentkezett, amiért 1848 júliusában a Batthyány-kormány felállította az Országos Koleraügyi Választmányt, élén Pólya Józseffel. Ezen testület 1848. július 15-én szigorú rendeletet adatott ki a kormánnyal, aminek változó sikere volt a hullámzó frontvonalak miatt. A járvány 1849 tavaszára enyhült, szinte megszűnt, bár ekkor erősen jelentkezett a tífusz: 1849. A június első napjaiban magyar földre tört orosz hadsereg ismét behurcolta a kolerát, bár ennek katonai főnöke ismert „koleraszakértő" volt. A bevonuló orosz egységek közül az észak magyarországi hadműveleteket folytató 4. orosz hadseregben volt a legnagyobb arányú a kolerás megbetegedés (50 ezer főből kb. 30 ezren betegedtek meg), így Tokajban 1200, Nyíregyházán 800, Eperjesen és Kassán 1000-1000; Nagyszombatban 4000 ágyas járvány kórházat rendeztek be. Az oroszok elől hátráló magyar honvédség is erősen fertőződött, hiszen a Világosnál fegyverét letevő Görgey Artúr vezette fel-dunai hadseregben 13 ezer fős volt a kolerás beteg. (40 ezer volt a létszám). Az orosz hadsereg katonai műveletben mindössze kb. ötezer főt vesztett halottban és sebesültben, viszont 21.874 fős volt a kolerás halálozás aránya. Ez is gyors visszavonulásra késztette a Paskiewicz herceg vezette orosz hadsereget. 1849 nyarán elsősorban azon magyar katonai alakulatok fertőződtek a leggyorsabban, amelyek a Tisza és a Duna, illetve ezek mellékfolyóik mentén hátráltak déli irányba, az oroszok által kolerásan