Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - JÓZSA László: Laboratóriumi és pathológiai vizsgálatok Bizáncban
Anatómia és pathológia Bizáncban Az emberi holttest boncolása több évezredes múltra tekint vissza. Az egyiptomiak Kr.e. 3000 körül jöttek rá, hogy a tetem tartósítása eredményesebb, ha a belszerveket eltávolítják. Bár Egyiptomban rendszeresen végeztek boncolást, annak anatómiai és pathológiai hasznáról vajmi keveset tudtak meg (LOUIS 1987). Abban a környezetben, ahol évezredek óta boncoltak már, nem okozott sem megbotránkozást, sem tiltakozást, hogy az alexandriai orvosi iskola az emberi test és a betegségek megismerése, valamint az orvosképzés érdekében végezte olyan személyeken is, akik nem kerültek balzsamozásra. Hérophilosz (Kr.e 350-280) kezdeményezte, majd követőivel együtt rendszeressé tették a boncolást. Az alexandriai anatómusoknak munkái nagyrészt elvesztek, többségüknek csak a neve, illetve műveik címe maradt ránk. A zsidó vallás rituális tisztátalanságnak tekintette a halott megérintését, s bár Mózes tudott az egyiptomiak tevékenységéről, honfitársait mégis eltiltotta a boncolástól (JOZSA 1997). A Kr. u. első századból való az az értesülésünk, hogy az alexandriai iskola egyik zsidó származású orvosa Rabbi Ishamael, felrúgva a hagyományt, maga is, tanítványai is boncoltak, egy kivégzett prostituált teteméből úgy készítettek csontvázat, hogy lefőzték a lágyrészeket a skeletonról (GORDON 1949, LASSEK 1958). A Keletrómai Birodalom legfőbb szellemi központja kezdetben (4.-6. század) Alexandria volt, ezért az ottani tevékenység átment a bizánci gyakorlatba is. Theodosius (nyugatrómai) császár 420. évi törvénye a boncolást bűncselekménynek minősítette, és halállal sújtotta a boncolást végzőket. A nyugat-európaihoz hasonló, vagy még erőteljesebb tiltást alkalmazott az iszlám. A klasszikus görög és bizánci alapokra épülő arab orvostudomány csak addig virágozhatott, amíg az anatómiai és kórtani ismeretek hiánya nem gátolta fejlődését. Gyors hanyatlásának egyik, nem elhanyagolható oka éppen ez a merev elutasítás volt 7 . Ellentétben a nyugati egyházzal, az orthodoxia sohasem tiltotta, olykor elnézte, máskor kifejezetten támogatta az anatómiai és kórtani célú boncolásokat 8 . Eusztathiosz, Antiokhia püspöke (4. század) valamint a kortárs Ioannész Krüszosztomosz (Aranyszájú Szt. János, konstantinápolyi pátriárka) egyenesen szükségesnek tartották a boncolások végzését (EFTYCHIADIS 1997). Bizáncban az orvosképzésnek szerves része, a fővárosi kórházakban (ahol az orvosképzés folyt) az elhunytak közül sokakat felboncoltak. Nem tudjuk, hogy a halottak hány százalékánál történt obductio, s azt sem, hogy milyen elvek mentén végezték, vagy hagyták el a sectiot ? Elvétve maradt ránk írásos feljegyzés a Sectios leletekről. Bliquez és Kazhdan (1984) több írásos bizonyítékot adott közre, amelyek a rendszeres boncolásokat igazolják. A Tornikes testvérek részletesen leírták, hogy a Pantokratór kórházban az orvosok miként tanulmányozták boncolással a szervek elhelyezkedését, a kóros eltéréseket, valamint azt, hogy az elváltozás hogyan terjed a szomszédos szervekre. Valószínűleg igaza van Lascaratosnak és munkatársainak (1996 és 1999), akik hagiográfiai és más nem-orvosi iratokra hivatkozva állítják, hogy a Pantokratór kórházban önálló pathológiai osztály működött. Theophanész pedig feljegyezte 7 Más kérdés, hogy mind Nyugat-Európában, mind az arab világban ez időben is végeztek nagy titokban néhány tetembontást, ami azonban semmiképpen nem vitte előbbre a megismerést. 8 A római katolikus egyház sokáig ellenezte a boncolást és büntette az ezzel foglalkozókat. Csaknem másfél évezredre sikerült megakadályoznia az anatómia és kórtan fejlődését, Itáliában a 14. században enyhült a tilalom, de további évszázadok kellettek ahhoz, hogy Európában általánossá váljék a boncolás.
