Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - JÓZSA László: Laboratóriumi és pathológiai vizsgálatok Bizáncban
LABORATÓRIUMI ÉS PATHOLÓGIAI VIZSGÁLATOK BIZÁNCBAN JÓZSA LÁSZLÓ A bizantinológia tudománya elsősorban nyelvészeti, irodalmi, történeti és művészet-elemző tevékenységgel foglalkozik 1 , a természettudományi és gyakorlati ismeretek (növénytermelés, állattenyésztés, ipari technológia stb.) feltárása jórészt várat magára. Igazságtalanok lennénk, ha elfogadnánk, hogy ezeregyszáz éves története során mindössze húszharminc növénytani, állattani, vagy éppen orvosi művet alkottak tudósai. Az orvostörténeti munkák rendszerint alig foglalkoznak Bizánccal, legfeljebb egy-két oldalt szentelnek a tizenegy évszázadon át fennálló ország medicinájának. Anélkül, hogy megbántani szándékoznék (a nevét meg sem említett) szerzőt, az alábbi idézethez hasonló megállapítást olvashatunk csaknem valamennyi orvos- és gyógyszerészet-történeti műben. "Bizánc orvosi irodalmában nincsen semmi egyéni, semmi új. Önálló megfigyeléseknek alig van nyoma, minden írásuknak alapja a hellenisztikus, főleg az alexandriai orvostudomány. (.....) A bizánci orvosírók többsége nem író, csak szorgalmas és tehetséges másoló". Az elmarasztaló vélemény a 18. század óta tartja magát, noha az elmúlt századokban számtalan orvosi és olyan laikus munkát ismerhettünk meg, amelyek olykor jelentős felismeréseket tartalmaznak. Napjainkban a klasszikus görög nyelv ismeretének hiánya sem gátolhatja a kutatót, mert a sok ezer oldalnyi anyag döntő része, jó minőségben, világnyelvre fordítva olvasható (SCHREINER 2002). Találkoztam olyan (magyar) munkával, amelynek szerzője mélyen elítélte OreibaszioszX az önálló gondolatok és megállapítások hiánya miatt, azonban nem tesz említést arról, hogy a negyedik század legjelentősebb orvosa Harvey előtt másfél ezer évvel pontosan írta le a kis- és nagyvérköri keringést, a glomerulusokat, sokfajta kóros állapot makropathológiáját. Nem tudhatjuk mennyi és milyen minőségű textus vár feldolgozásra a kolostorok könyvtáraiban, más gyűjteményekben, de reméljük, hogy az eddig megismertek és a jövőben feltárandók hozzájárulnak a bizánci tudomány elismeréséhez és elismertetéséhez. Laboratóriumi vizsgálatok Bármennyire hihetetlenül hangzik, a mai értelemben vett klinikai laboratóriumi vizsgálatok alapjait a bizánci orvosok fektették le. A középkori orvostudomány néhány elemzője ' A 18. században kezdtek európai nyelvekre lefordítani, elemezni, a főként Itáliában fennmaradt bizánci írásmüveket. A Keletrómai Birodalom irodalmi, művészeti, tudományos eredményeit alig ismerők is értéktelennek, legjobb esetben nem eredetinek (másolásnak, kompilálásnak) minősítik a bizánci alkotásokat. Az egyetlen kivétel a részletesen tárgyalt ikonfestcszet, amelyet viszont sokan a festőművészet zsákutcájának vélnek.
