Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
történet szakirodalmát; itt található továbbá Sudhoff korának kémiai, misztikái, teológiai, asztrológiai és asztronómiai irodalma is. A harmadik nagyobb tematikai csoportot a folyóiratok, periodikák, a német és nemzetközi tudományos élet kurrens irodalma alkotja. Rendszerezése az egyetemes tizedes osztályozás szerint történt, annak római és arab számokkal való továbbfejlesztése segítségével. A decimális rendszer alkalmas volt arra, hogy a szakirodalomban jó áttekintést biztosítson, a praktikus szempontok kiválóan érvényesültek, ám a szűkebb szakterületen megkezdett kronológiai beosztás hamarosan elégtelennek bizonyult. A specializált szakkönyvtár az orvostudomány 19. századi fejlődésével már nem volt képes lépést tartani, felépítésében mégis a nagy humanista tradíciók folytatásának tekinthető. A müncheni Bajor Állami Könyvtár révén, - amellyel Sudhoffnak és a szerkesztőnek is szoros munkakapcsolata volt, és jelenleg is van, hiszen a feldolgozás nem tekinthető befejezettnek, - az internet közvetítésével az egész világ tájékozódhat az emberiségnek e kincsestárában és nyerhet újabb impulzusokat a további feltáráshoz. A kötet részletes bibliográfiát közöl a Bibliotheca Sudhoffiana és állományának eddig megjelent szakirodalmáról, közzéteszi a Paracelsuskönyvtár konkordancia-listáit és kiegészítő bibliográfiát a medicina-, a tudomány- és könyvtártörténethez. Külön érdekességként közli a szerkesztő K. Sudhoffnak 1921-ben írott munkáját a saját könyvtáráról. A mai olvasó csodálattal szemléli ezt a nagyszerű tudóskönyvtárat. Sudhoff, a kortársak megfogalmazása szerint, „az utolsó polihisztor" volt: ezt a titulust ma már kissé félve és bizonytalankodva adományozzuk mégoly érdemes tudósoknak is. A „poliglott" jelzőt viszont bőségesen megérdemli, hiszen e gyűjtemény több mint húsz nyelvet reprezentál, és e müvek nemcsak a polcok díszhelyeit foglalták el, tulajdonosa forgatta is őket. Találunk közöttük magyar müveket is, hiszen Sudhoff kapcsolatai magyar tudósokkal mindig is közismert volt. A dedikált művek a világ minden tájáról érkeztek, gyakran akadtak köztük egzotikus nyelven írottak is, mindez az iránta érzeti tiszteletet és elismerést tanúsítja. Nincs kétségünk afelől, hogy a könyvtáraknak is megvan a maguk sorsa. Sok darabja elveszett a történekem viharában, ugyanakkor szerencsés fordulatok is akadtak, amelyek pozitívan befolyásolták a fennmaradást. Ilyen volt pl. a Paracelsus-gyüjteménynck müncheni elhelyezése, ahol zárt egységként ma is kivívhatja az utókor elismerését és kínálja magát a további tudományos feldolgozásra. Egy nagy könyvtár és az 1916-ban elindított „Sudhoffs Archiv" sokat lett eddig is e könyvanyagban rejlő tudománytörténet feltárásáért. Rákóczi Katalin Győry Hedvig: „ Tölts be száztíz évet a földön és tagjaid maradjanak erősek". Életmód és egészség az ókori Egyiptomban. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 2003. 251 p., ill. Noha - mint az a könyv végén olvasható irodalomjegyzékből is kiderül - az egyiptomi gyógyítás nemzetközi és hazai irodalma is rendkívül gazdag, magyar nyelven eddig megbízható, pontos szöveg- és tárgyismereten alapuló összefoglalást a témáról nem olvashattunk. A régész-egyiptológus Győry Hedvig könyvének azonban nem csak a hiánypótlás az érdeme, vagyis nem csupán az, hogy erről a témáról elsőként ír anyanyelvünkön, hanem az a mód és színvonal is, ahogy feladatát megoldja. Meggyőződésem ugyanis, hogy ez a kötet bármely világnyelven megállná a helyét, köszönhetően annak az alaposságnak, amellyel a szerző a kérdéskör legújabb szakirodalmát ismeri, és interpretálni tudja, valamint annak a szintetizáló és szerkesztő képességnek, amellyel anyagát áttekinthetővé és könnyen hasznosíthatóvá képes tenni. Itt hívom fel a figyelmet arra, is hogy számos egyiptomi orvosi papiruszszövegnek e kötet lapjain olvasható első magyar fordítása, pontosabban értelmezése is. A könyv az egyiptomi egészségügyi viszonyok általános képét vázoló bevezető után az egészségre közvetlenül ható környezeti tényezők ismertetésével kezdődik. Ezt követi az egyes, olykor nehezen azonosítható járványok, illetve a leggyakoribb betegségek etiologikus rendszerű bemutatása. Különösen érdekes az egyiptomi hügiénéről, illetve testkultúráról szóló rész, amely számtalan meglepő adattal gazdagíthatja ismereteinket. A sorban a következő a táplálkozásról, táplálékokról, majd a mindennapi élettel, gyermekkorral, alkoholizmussal, kábítószerekkel, nemi életlel kapcsolatos, szintén lenyűgözően érdekes és szórakoztató fejezet. Az egyiptomi egészségügy történetében tett kirándulásunk az orvosi rend, s az egyes specialitások, végül pedig az öregkor diététikájának bemutatásával zárul. Győry Hedvig szövegét itt dr. Blázovics Anna érdekes, farmakognóziai és biokémiai megjegyzései szakítják meg, majd néhány az egyiptomi nemi élettel, illetve szkato- és urinoterápiával foglalkozó fejezet következik. (Sajnos - és talán ez a kiadvány egyetlen szerkesztési hibája - nem derül ki egyértelműen, hogy ez utóbbi fejezeteket a két szerző melyike írta).
