Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS

KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEWS Breicr, Thomas: Die Medizingeschichte Temeswars 1718-1990. Schrobenhausen, MB Verlagsdruck, M. Bailas, 2003, 223 p. ill. A szerző erdélyi szász család leszármazottja, akinek ősei több generáción keresztül Kolozsvár és Temesvár lakói és gyakorló orvosok voltak. Részletes életrajza a könyv elején betekintést ad egy elkötelezett sebész tevékenységébe, akit egyéni sorscsapások és a 20. század politikai viharai egyaránt sújtottak, de Goethe szavaival vigasztalódott: az útra szórt kövekből is lehet valami szépet építeni. Ez a töretlen igyekezet jellemezte a szerző tevékenységét Erdélyben, és 1990 óta, amikor új otthonra lelt Németországban, - visszatérve ősei földjére, - már munkájának beérő gyümölcseit is élvezheti. Célkitűzése, Temesvár orvostörténelmének megírása már eleve csak adatgyűjtésre és az adatok rendszerezésére szorítkozhatott. Pozitívuma az adatok halmaza, a nevek, beosztások pontos felsorolása, amit csak olyan orvos végezhetett el, aki személyesen vett részt a gyógyítás napi eseményeiben. A nyomtatott szakirodalom regisztrálása dicséretes, fontos építőköveket jelent egy majdani, átfogó feldolgozáshoz. Ugyanilyen fontos az a fényképanyag, ami a könyv végén található. Az egyes orvosok munkájának értékelését is vállalja a szerző, ami helyenként bátorságról tesz tanúságot. Ám hiányoznak a levéltári fondok, az egyes egészségügyi intézmények története, és hiányzik a medicina nagyobb összefüggéseinek megvilágítása, amelynek keretében a sebészet csak egyetlen szakterületet jelent. Hiányzik a kitekintés Erdélyre, és összehasonlítás Románia egyéb régióival. Tisztában vagyunk azzal, hogy jelen körülmények között ez megoldhatatlan feladatot jelent, amire a szerző nem is vállalkozhatott. Temesvár 18. századi orvostörténelme nagyobb adatfeltárást igényel. A földrajzi adottságokból is következik, hogy a gazdasági lehetőségek függvényeként, a kulturális arculatot is figyelembe véve lehet csak komplett képünk e város orvostörténelmének sajátos arculatáról, amelyet az etnikai hovatartozás is jelesen motivált. A könyv második része behatóbb leírást és adatközlést tesz lehetővé, hiszen ezek az évtizedek alkották a szerző mindennapjait. Érdekes részletek láttak napvilágot szavakba öntve, fennmaradásuk fontosnak mondható. Összességében - ahogy a szerző maga is megfogalmazza - végigsuhanó fénycsóva akar lenne ez a könyv, amely mintegy 200 évet pásztáz végig, kiemelve, hangsúlyozva részleteket, a teljesség igénye nélkül, de Temesvár orvostörténelmének megírásához még sok kutatómunkára van szükség. Rákóczi Katalin Frewer, Andreas: Bibliotheca Sudhoffiana. Medizin und Wissenschaftsgeschichte in der Gelehrtenbibliothek von Karl Sudhoff. (Sudhoffs Archiv. Zeitschrift für Wissenschaftsgeschichte, Heft 52, Hrsg. Dilg, P. u.a.) WiesbadenStuttgart, Franz Steiner Verlag, 2003. 406 p. Karl Sudhoff a világ első orvostörténeti intézetének alapítója az intézeti könyvtár mellett jelentős magánkönyvtárral is rendelkezett. E kötet szerkesztője hosszú évtizedes kutatómunkája eredményeképpen a sokfelé elajándékozott, eladott, széthordott, szétszórt könyveknek és folyóiratoknak mintegy 3000 tételt kitevő bibliográfiáját állította össze a tájékozódó olvasó, valamint a szakkutató örömére és használatára. Sudhoff a 19. század utolsó harmadától haláláig, 1938-ig folytatta szenvedélyes gyűjtőtevékenységét. Akárcsak a würzburgi Bibliotheca Schönleiniana, az oxfordi Osier-, a svéd Waller-, avagy a lipcsei Roscnmüllergyűjtemények, a SudhoHlana is fogalommá vált. Ez a könyvtár a korabeli igényes orvostudós gondolkodásába enged bepillantani, összetétele a tudás univerzumát igyekszik tükrözni. Tematikailag a müvek három csoportba oszthatók. Első helyen szerepelnek a klasszikus ókori medicina standardkötetei és a korai kultúrák: az asszírbabiloni, egyiptomi, indiai, japán és kínai tudományos és gyógyításra vonatkozó művek, sőt olyan összefoglaló munkák is, mint pl. Gesnertől a Bibliotheca universalis. A Paracelsus-bibliotéka alkotja a második csoportot, egyben a gyűjtemény gerincét, valamint a reá vonatkozó szekundér irodalom. Ez a gyűjtemény már nem kronológiai sorrendben, hanem tematikai rendszerbe szedve tartalmazza az elméleti és gyakorlati medicina és a tudomány-