Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEWS
KÖNYVSZEMLE Agricola, Erhard: Wörterbuch des christlich geprägten Wortschatzes. Bearb. Wilhelm Braun. Stuttgart, S. Hirzel Verlag, 2003. 218.p. Tulajdonképpen lexikont vesz kézbe az olvasó, amely a kereszténységgel kapcsolatos alapvető szókincset kísérelte meg összeállítani. A gyűjtemény a történetiséget szem előtt tartva hangsúlyozottan a mai modern köznyelvet és nyelvhasználatot veszi alapul, és olyan szókészletet bocsát az érdeklődők rendelkezésre, amely nem található meg ily hangsúlyozottan az egyéb általános lexikonokban. Különös értéke, hogy a szavak és fogalmak megvilágítására, magyarázatára rövid grammatikai és szemantikai utalásokat fűz, és a szavak származására, korára, sőt regionális elterjedésére is rávilágít. Elismerésre méltó szigorúsággal mérlegel, és nem tesz különbséget az egyes konfessziók között, sőt bizonyos fokú eltérés esetén mindegyik változatot, értelmezést is közreadja. A nyugati és keleti kereszténység, a protestáns vallások közül az evangélikus képezi az alapját e gyűjteménynek. Nagy szolgálatot tesz a családi-, utónév- és helységnevek, valamint ezek variánsainak bemutatásával, amely igencsak megkönnyíti a tájékozódó szakember vagy érdeklődő dolgát. E. Agricola sokéves gyűjtőmunkája során összegyűlt szókészletét a szerkesztő W. Braun fejezte be, és ő is állította össze a lexikont. Forrást képeztek a kalendáriumok, újságok, szakfolyóiratok publikációi, történeti- és művészettörténeti munkák. Szelektáló tevékenysége, főleg pedig a Grimm- és Duden szótárakkal való összehasonlítás révén kikristályosított szógyűjteményben természetesen hangsúlyozottan szerepel a teológiai szak- és tárgyszókincs, mégis alapvetően a mai kor emberének beszélt és írott nyelve szerint, amely nem esik messze az irodalmi nyelvtől. Egy-egy tárgyszó megnevezi a bibliai lelőhelyet, amennyiben szükséges, magyarázatokkal ellátva; ha az egyes vallások másképpen értelmezik a fogalmat vagy szót, mindegyikről külön magyarázat található. Amikor egyikmásik vallásban egy szó funkcióbeli eltéréssel jelentkezik, úgy a legpontosabb felvilágosítást is megtalálja a használó. Nagy segítséget jelent annak, aki elmélyülni kíván e témában, a részletes irodalomjegyzék az alapvető szakirodalomról, valamint a rövidítések jegyzéke, amely a felsorolt bibliai lelőhelyek mellett az olvasást és értelmezést is megkönnyíti. A lexikon megszólított olvasói célcsoportja elsődlegesen: germanisták, teológusok, nyelv- és művészettörténészek, névkutatók, de önmagáért átlapozva is érdekes újdonságokkal szolgál. Bővíti ismereteinket és képviseli azt a toleranciát, amely a több árnyalatbeli különbségeket felmutató keresztény vallásokat egy egységes egészként fogja fel: egybe olvasztva, tudományos igényességgel értelmezve mindazt, ami eredendően egy volt és összetartozik. Rákóczi Katalin Deáky Zita: Hivatalos és hagyományos gyógyítás a magyar történeti forrásokban. (Doktori mestermunkák). Bp., Osiris, 2002. 304 p., ill. Deáky Zita doktori mestermunkája - mert ez a kötet valóban az - a 18. század második és a 19. század eső felének magyar művelődéstörténetéről ad, eddig jobbára feldolgozatlan adatok, új, eredeti szempontok alapján képet. Jóllehet a disszertáció elsősorban néprajzi, orvostörténeti fogantatású, szándékosan használtam a művelődéstörténet kifejezést, hiszen a könyv által összegzett és elemzett anyag a néprajz, a szociológia, az oktatástörténet, a közegészségügy-történet, a sajtótörténet vagy éppen a nyelvészet területére egyaránt kiterjed, nem is beszélve azokról az eddig tartalmilag szinte teljesen feldolgozatlan részterületekről, mint az orvosi disszertációk, az orvosi földrajz, vagy a medicina pastoralis különös világa.
