Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

KRÓNIKA - CHRONICLE

HALOTTAINK CSILLAG ISTVÁN (1913-1987) Csillag István kiváló sebész volt, aki a sebészi mellett jelentős orvostörténeti tevékenységet is folytatott. Hithű zsidó családból származott. Apja Csillag Lipót az Országos Tanítóképző kántorképzőjének a tanára, zeneszerző és népdalgyüjtő volt. Anyai nagyapja, Pintér Ignác a hajdani Pesti Leánypolgári Iskolát igazgatta, az Izraelita Tanügyi Értesttőt szerkesztette, és számos tankönyvet is írt. Csillag István Budapesten születelt, 1913-ban. Középiskoláit az Abonyi utcai Zsidógimnáziumban végezte, délutánonként pedig rendes hallgatóként a Zeneművészeti Főiskolára járt, ahol 4 szemesztert végzett el eredményesen. A gimnázium tanárai közül a később mártírhalált halt dr. Kecskeméti György az író és költő hatott különös erővel a fiatal Csillag lelkületére. Az érettségi után a pesti orvosi fakultásra kérte felvételét, ám a numerus clausus miatt elutasították. A bolognai orvosi karra került, és majd egy év elteltével sikerült bejutnia a szegedi egyetemre. Medikus korában szépirodalommal is foglalkozott, versei Kassák Munka című folyóiratában jelentek meg. 1940-ben avatták orvossá Szegeden Rövid ideig dolgozott a pesti Margit kórház sebészetén, majd behívták munkaszolgálatra és Ukrajnába hurcolták. Végigszenvedte a zsidó muszosok tragikus sorsát, és csak 1945-ben tért vissza Pestre. Kezdetben a Rókus kórházban működött sebészként majd 1947-ben az l.sz. Sebészeti Klinikán, Hedri Endre mellett lett tanársegéd. Hedri a magyar baleseti sebészet úttörője volt Csillag István 10 évig dolgozott az osztályán és igen gazdag irodalmi munkásságot fejtett ki. Első közleményeiben a személyi tényezőkről értekezett a traumatológiai esetekben, s maga Hedri volt munkájának társszerzője. 1951-ben jelent meg Hedri Részletes sebészet című tankönyve, ebben Csillag írta A sérvek és A végtagok csontjainak megbetegedései című fejezetet .Később Haranghy akadémikus és Jelűnek Harry voltak a társszerzői. Munkásságának középpontjában a szervek és szövetek átültetése állott. Dolgozatai magyar, angol, német és francia nyelven jelentek meg. Számos előadást tartott a hazai sebészeti szakcsoportok gyűlésein és tevékenyen vett részt a külföldi kongresszusokon. Előadásai közül talán a legérdekesebb az volt, amelyet a A kísérleti adatok a gyomorvérzés pathogeneziséhez címmel tartott. Erről a témáról beszélt Washingtonban, 1958-ban. a gastroenterologusok nemzetközi kongresszusán is. 1957-ben Hedri adjunktusát, Gergely Rezsőt kinevezték a János Kórház sebészeti osztályának élére, és Csillag követte őt új munkahelyére. Gergely az általános sebészeti feladatokon kívül kialakította az érsebészetet, bevezette a plasztikai műtéteket, és megalapozta a korszerű hazai sebészeti gastroenterologiát. Rövid ideig itt dolgozott Littmann Imre is, aki több szívműtétet hajtott végre az osztályon. Ebben a megtermékenyítő légkörben írta kandidátusi értekezését 1961-ban: A nagyvénák sérüléseinek ellátására vonatkozó kísérletes vizsgálatok címmel. 1962-ben elnyerte a kandidátusi fokozatot, ám Csillag az elkövetkező évek folyamán nem írt több sebészeti munkát, annak ellenére, hogy még 15 évig dolgozott a János kórház sebészetén. Érdeklődése az orvostörténelem felé fordult. Ismertette az első magyar nyelvű sebészeti tárgyú nyomtatványt 1593-ból. Bemutatta az első 220 éves magyar sebészeti tankönyvet, és az első 120 éves magyar plasztikai sebészeti munkát 0 ismertette az 1849-ben megjelent első magyar honvéd-sebészorvosi könyvet. Csillag úgy gondolta, hogy a külföldi történészeknek is meg kell ismerniük a magyar orvostörténelmet. Ezért publikálta közleményeit angolul is az Acta Chirurgica-ban.-\962 és 1964 között. A hetvenes évektől kezdve főleg a magyar zsidó orvosok és zsidó egészségügyi intézmények sorsával foglalkozott. Már 1970-ban írta a Régi orvosok és kórházak Magyarországon című tanulmányt, amely a Magyar - Zsidó Oklevéltár XIII. kötetében jelent meg. Ebben a munkában,