Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)
KRÓNIKA - CHRONICLE
időrendi sorrendben ismerteti azokat a zsidó orvosokat, akik a történelmi Magyarország területén éltek. Bemutatja többek között Moses de Hungáriát ,aki Nagy Lajos korában működött ."Salamon jud" -ot Mátyás király orvosát, és az erdélyi fejedelmi udvarok zsidó gyógyítóit. Csillag Oesterreicher József történetével fejezi be a munkáját, aki a hazai egyetemen zsidóként elsőnek tehette le orvosdoktori vizsgáját. Csillag István francia nyelven is közzétette a munkáját a Revue D' Historie de la Medicine Hébraïque nevű párizsi lapban, 1973-ban. Ugyancsak a hetvenes évek elején értekezett Rózsay János működéséről, aki az első, 1841-ben épült Zsidókórház igazgatója volt. Csillag István kutatásai alapján ismertük meg a két híres magyar származású orvos életét, akik Párizsban futottak be karriert a 19. században. Egyikük Gruby Dávid a bánsági Kiskér nevű faluban született Mandl Lajos pedig Pesten látta meg a napvilágot. Csillag István a sebész, 64 éves korában vonult nyugdíjba és a következő évben 1978-ban. tudományos munkásságának elismeréséül, a New York-i Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. A történész Csillag azonban tovább dolgozott: 1978-ban a régi pesti Zsidókórházról írt, 1979 ben pedig Hirschler Ignácnak állított emléket. 1985-ben Goldmark Károly zeneszerző testvéréről Dr. Goldmark Józsefről közölt addig ismeretlen adatokat. Utolsó közleménye 1991-ben Goldmark Károlyról szólt. Sebészeti és orvostörténelmi dolgozatainak száma meghaladja a 200-at. Csillag István 84 éves korában, 1997-ben hunyt el. A közelmúltban egy francia kutató érdeklődött Csillag munkássága iránt, s ekkor derült ki, hogy halála után egyetlen lapban sem jelent meg róla nekrológ. Evvel a megemlékezéssel kíséreltük meg pótolni mulasztásunkat. Alexander Eined KÁDÁR ZOLTÁN (1915-2003) Kádár Zoltán Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön született. Középiskolai tanulmányait Szolnokon végezte, majd Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett ókeresztény régészetből diplomát. Ezután Rómában töltött egy évet, ösztöndíjasként. A Szépművészeti és az Iparművészeti Múzeumokban töltött tíz esztendő után 1948-tól, 28 termékeny éven át a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanított, különféle beosztásokban és tanszékeken. A tanítást nyugdíjasként sem hagyta abba, többek között az ELTE-n, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, valamint a Károli Gáspár Református Egyetemen nevelt generációkat. Tudományos érdeklődése a legkülönfélébb diszciplínákat ölelte fel: zoológia-történészként, régészként, klaszszikus filológusként, művészettörténészként, orvostörténészként egyaránt maradandót alkotott. Kandidátusi fokozatát az antik művészetről írott disszertációjával nyerte el (1958), míg az akadémiai doktori címet bizantinológiai tárgyú munkájával érdemelte ki (Világi festészet a bizánci birodalomban. 1979). Óriási mennyiségű, és kiemelkedő minőségű szakirodalmi tevékenységéből itt csak a legfontosabb köteteket említjük: a Szabó Árpáddal együtt írt Antik természettudomány-t (1984), A Hagia Szophia-monogrM'úi, amelyet Németh Györggyel és Tompos Endrével publikált 1987-ben, Az egyszarx'ú s egyéb állatfajták Bizáncban című kötetet, amelyet Tóth Annával tett közzé 2000-ben, az 1987-ben kiadott Bizánci művészet-et, a Priszter Szaniszlóval összeállított, csodálatos Az élővilág megismerésének kezdetei hazánkban-i (1992), az angol nyelven megjelent, alapvető és külföldön is nagy sikert aratott Survivals of Greek zoological illuminations in Byzantine manuscripts-ot (1978), illetve azokat a remek tanulmányait, amelyeket Hippokratész, Albertus Magnus, Plinius, Zsámboky, Clusius, Aldrovandi vagy a Physiologus magyar kiadásaihoz írt. Munkássága világszerte ismert volt, idegen nyelvű cikkeit, tanulmányait ma is sűrűn idézik a külföldi kutatók. Orvostörténészként számos alkalommal tartott magas szintű előadásokat Társaságunkban, amelynek elnökségi tagja volt, s cikkeket és könyvismertetéseket is írt folyóiratunkba. Tudományos munkája mellett azonban kiváló ismeretterjesztő cikkek sorát is közzé tette, többek közt az Elet és Tudomány, a Természet Világa hasábjain. Aktív előadója volt a KALOT-nak, majd a TIT-nek, ám részt vett a kortárs képzőművészeti közéletben is, hiszen számos kiváló alkotóhoz (Aba-Novák, Medgyessy, Reich Károly, Borsos Miklós) fűzték baráti szálak. Több akadémiai bizottságban vállalt, gyakran vezető, szerepet (Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottság, Biológiai Tudománytörténeti Albizottság, Biológiai Tudománytörténeti Bizottság, Bizantinológiai Albi-
