Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - JÓZSA László: Beteg uralkodók Bizánc trónján

Konsztantinosz panaszai 1050 táján kezdődtek, előbb bokái, majd térdei dagadtak meg, lábra állni nem tudott. Később a kéz és vállízületei is megbetegedtek, végtag izomzata sorvadt, hüdéses (paresis) lett. Állapota egyre romlott, reménytelen helyzetével maga is tisztában volt. Halálos betegsége, a köszvény (Caughey 1974). Theodora császárnő ( 1042 és 1055-1056) Theodora, Zoé húga, V1ÍI. Konsztantinosz három leánya közül a legfiatalabb. Amikor a császár közeledni érezte halálát, - fiú utódja nem lévén, - gyorsan meg akarta házasítani lányait, azonban Theodora ellenállt, sohasem ment férjhez. Zoé szép, erotikus, de léha, nemtörődöm. Theodora buzgón vallásos, intrikus, elégedetlenkedő. Mindketten alkalmatlanok az uralkodásra, noha apjuk akaratából társcsászárok lettek. A két testvér gyűlölte egymást, nem is fértek meg sokáig a palotában, Zoé 1042-ben száműzte húgát, kolostorba záratta, haját levágták, apácává szentelték. Az öregedő császárnő, - miután két férjét eltemette, a harmadikkal élt, - s közben fiává fogadta és társuralkodóvá tette V. Mikháélt. Az ifjú ezt úgy hálálta meg, hogy Zoét elfogatta, és hamis vádak alapján egy szigetre, kolostorba záratta. Tette hatalmas felháborodást és zavargásokat váltott ki a fővárosban, s hiába hozatta vissza a császárnőt, V. Mikháélt elfogták, megvakították, s négy hónapos uralkodása után letaszították a trónról. Bukását követően Theodora is kiszabadult, ismét társcsászárrá koronázták, azonban viszszavonultán élt, nem szólt bele a kormányzásba. Zoé halála (1050) és IX. Konsztantinosz egyre elhatalmasodó betegsége és elhunyta után Theodora 1055-ben (jóval túl a hatvanadik évén) magához ragadta a hatalmat (Ostrogorsky 2001, Pszellosz). Az idős császárnő 1056 augusztusában hírtelen betegedett meg. Puffadás, hasi görcsök, székelési képtelenség vezették be a betegséget, a harmadik napon bélsárhányás lépett fel. A bizánci szerzők chordapszosz (=bélelzáródás, bélbénulás) szóval jelölték baját. Nem egészen egyheti betegség után ért véget az élete. A szűkszavú tudósítások alapján valószínűsíthető, hogy valóban bélelzáródása (ileus mechanicus) lehetett, amelynek okaként a vastagbél kezdeti szakaszának rákos daganatát vélem. IV. Rómanosz Diogenész (1068-1071) X. Konsztantin halált (1067 május) követően a hatalom feleségének, Eudókiának a kezébe került, de ezzel egyidőben rögtön ki is tört a trónviszály. Az asszony nem sokáig gyászolta császári férjét, fél évvel később Rómanosz Diogenész, kappadókiai tábornok szeretője, majd felesége lett, s így jutott a generális 1068 január 1-én a bizánci trónra. Uralkodása kezdetén két oldali gennyes középfül-gyulladást (otitis media purulenta) vészelt át. Számos hadi sikere után 1071 augusztusában a szeldzsuk törökök fogságába került, majd amikor kiszabadult, utódja VII. Mikhaél elfogatta, és megkötöztetve taligán követte az új császár csapatát Konstantinápolyig. Útközben állandó gyomorfájdalomra, görcsökre panaszkodott, folyamatos ápolásra szorult. A kortárs történetíró, Mikhaél Attaleiátész szerint bürök ital okozta gyomor panaszait. A fővárosba érkezve tüzes vassal kiégették szemeit, amibe rövidesen belehalt. /. Alexios Komnénosz ( 1081-1118) A dinasztia-alapító császár betegségeiről legrészletesebben leánya, Anna Komnéna adott hírt. A művelt, sokoldalú hercegnő arra is kitér, hogy a családban, két generációra vissza-