Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - JÓZSA László: Beteg uralkodók Bizánc trónján

menőleg nem fordult elő ízületi bántalom. Diéta hiba sem okolható, mert az uralkodó na­gyon mértékletes volt evésben-ívásban. Hírből sem ennyire önmegtartóztató az asszonyok­kal szemben, - erről azonban nem a lánya, hanem Zónarasz (12. század) számolt be. Anna azt állítja, hogy apja autodidakta kiváló szónok, jóllehet az R- hangot nem tudta kiejteni. A hercegnő férje, a szintén történetíró Niképhorosz Brüenniosz, - ellentmondva nejének, - azt írta, hogy I. Alexiosz dadogott (Lascaratos 1996). Anna szerint apja betegsége egy lovagi tornán szerzett térdsérüléssel kezdődött, amiből hosszan húzódó traumás ízületi gyulladás alakult ki. Tartós panaszmentes időszak után 1105 körül, immár mindkét alsó végtagra kiterjedő ízületi duzzanat, mozgásképtelenség, heves fájdalom jelentkezett az ötven és hatvan év közötti császárnál. Betegsége ágyba kényszerítette, emiatt félbeszakította Szulejmán elleni hadjáratát is. Érmetszéssel, gyógy­tornával kezelték, - s miután a "rheumatikus" nedv felgyülemlésével magyarázták baját, "gyulladáscsökkentő" gyógyszereket is kapott. A császár ízületi bántalma nem tűnik kösz­vénynek, sem családi diszpozíció, sem egyéb rizikó tényező (diéta-hiba, elhízás stb.) nem mutatható ki. A klinikai lefolyás és kórelőzmény sem támasztja alá a húgysav-anyagcsere zavarát. Valószínűbbnek tartom, hogy bél-eredetű ízületi gyulladása, esetleg Reiter szind­rómája 10 lehetett. Ramoutsaki és mtsai (2002) felvetik, de nem részletezik, hogy a dinasztia­alapító bélrák (feltehetően vastag,-vagy végbélrák) miatt hunyt el, hetven éves kora körül. //. IszakioszAngelosz (1185-1195 és 1203-1204) Akkor lépett trónra, amikor a Birodalmat minden oldalról egyszerre támadták a törökök, bulgárok, kunok, szlávok, vlachok. Közben a keresztesek (/. Barbarossa Frigyes, Orosz­lánszívű Richárd) is gyötörték a gazdaságilag, katonailag teljesen kimerült országot. II. Iszakiosz előbb a nagyhatalom Magyarország felől biztosította magát azzal, hogy 1185-ben feleségül vette ///. Béla királyunk leányát, az akkor még mindössze tíz éves, (később kalan­dos életű) Margitot Egy évtizeddel később, a magyar segítséggel Bulgária elleni hadjáratra készülő császárt bátyja, III. Alexiosz (1195-1203) letaszította trónjáról és megvakíttatta. A következő keresztes hadjárat 1203-ban elűzte Alexioszt és rövid időre ismét a vak II. Izsá­kot ültette trónra. Később bebörtönözték, és fogságban halt meg 1204-ben. Niketász Khoniatész (12.-13. század) és Ephraem Aenii (13. század) beszámolójából ér­tesülünk arról, hogy uralkodása idején kéz ujjai megdagadtak, később zsugorodtak. Pár év elteltével több ízülete újból megduzzadt, fájdalmassá vált, de nincsen arra adat, hogy moz­gásképtelen, vagy akár csak súlyos beteg lett volna. A negyven év körüli császárnak esetleg köszvénye lehetett, - amint azt Lascaratos (1995) feltételezi, - de sokkal valószínűbb, az ízületi porckopás és gyulladás (osteoarthritis). ///. Alexiosz Angelosz Komnénosz (1196-1203) Nagyravágyó, (ezért nevezte magát Komnénosznak), hiú de tehetségtelen és pazarló uralkodó. Testvéröccsét megvakíttatta és helyére ült a trónra. A velencei segítséggel 1203­ban Konstantinápoly alá érkező keresztesek elől a császári koronával és ékszerekkel együtt elmenekült. A béleredetü izületi bántalmakról és a Reiter szindrómáról részletesen írtam a IV. Konsztantinosz Pogonatosz­ról szóló részben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom