Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - JÓZSA László: Beteg uralkodók Bizánc trónján

Glükasz, Szkülitzész és Zónarasz egybehangzóan állítják, hogy mindenki úgy vélekedett, a császárt a démonok szállták meg, ez volt büntetése korábbi vétkeiért. Némely iratban felbukkan, hogy hashajtókkal, hunyor, aloe, kömény fözetekkel, beöntéssel, hideg fürdővel, mákfőzettel próbálták kezelni a beteg uralkodót. IV. Mikhaél Paphlagon alapbetegsége a veleszületett epilepszia. A nyavalyatörős rohamok (grand mai) tünettani ismertetése annyira pontos, hogy más kórkép szóba sem jöhet. A császár befelé fordulása, személyiség változása, kritikátlan és megmagyarázhatatlan cselekedetei, - vagy amint kortársai megfogalmazták, melankóliája, - velejárói az epilepsziások pszichés zavarainak. Halált okozó baja, t.i. a generalizált vizenyő azonban nem hozható oki összefüggésbe az epilepsziával. Valószínűtlen, hogy vizenyője szívelégtelenség következménye, mert ez esetben képtelen lett volna nagyobb fizikai teljesítményre (halála előtt pár nappal még csatában vett részt). Egyéb, a szívelégtelenségre utaló tünetet (légszomj, elkékülés, stb.) sem említenek. Egyetértve Lascaratossal (1994) a vizenyőt vese-eredetűnek (nephrosis szindróma) tartom. Elképzelhető, hogy vesebetegségét arzénmérgezés idézte elő, amivel felesége, Zoé akart megszabadulni beteg férjétől. IX. Konsztantinosz Monomakhosz (1042-1055) A viharos életű Zoé császárnőnek (980-1050) első házassága idején Konsztantinosz volt az egyik szeretője. A viszony kezdetén az asszony ötven év körüli az ifjú legfeljebb fele annyi. Az uralkodó ///. Rómanosz (1028-1034) amikor rájött az idillre, száműzte a fiatal embert Leszbosz szigetére. Zoé szerelme tartósnak tűnik, ugyanis második férje (IV. Mikhaél) halálát követően visszahívta Konsztantinoszt és hatvankét évesen férjhez ment egykori kedveséhez. Az új uralkodó elegáns, szép férfi, akit nem tört meg a száműzetés. Az öreg császárnőt az sem zavarta, hogy Konsztantinosz magával hozta szép, fiatal, barátnőjét, Szklerénái, akivel mindig hármasban jelentek meg, együtt uralkodtak. A császár lakosztályának egyik oldalán Zoé, a másikon Szkleréna lakott, és az uralkodó megosztotta éjszakáit öreg felesége és ifjú szeretője között (Kulcsár 1978). IX. Konsztantinosz regnálása idején, 1054-ben következett be az egyházszakadás, miután Róma és az ortodox egyház kölcsönösen kiátkozta egymást. Konsztantinosz Monomakhosz betegségéről Zónarasz (12. század) számolt be legrészletesebben, de több történetíró (Pszellosz, Szkülitzész, Szkutariotisz) is tárgyalja, kiegészíti kórrajzát. Zónarasz azt is megemlíti, hogy kiejtése nem tiszta, beszéde akadozó, dünnyögő, olykor érthetetlen. Konsztantinosz Manasszéz (12. század) naupaktoszi metropolita pedig versben örökítette meg az uralkodó baját: "....fölöttébb gyarló testű volt, gyengélkedő, törékeny, Köszvény kínozta, súlyosan béklyóba verve lábát, mint szörnyűséges vasbilincs, nem roppanó erős lánc. Agyban töltötte napjait, pehely párnán pihenve, úgy gyógyítgatta szüntelen kínok-szaggatta lábát" (Kárpáty Csilla fordítása)