Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - JÓZSA László: Beteg uralkodók Bizánc trónján

bélgyulladáshoz) társuló reaktív ízületi gyulladása lehetett. Ellentétben a köszvénnyel, ami az esetek 95 %-ában idősekben jelentkezik, - valamilyen fertőzéshez társuló izületi bántalmat tételezek fel. Szóba jöhet a tripperes (gonorrhoea) vagy Chlamydia infekciót

6 követő Reiter-kór is, amely elsősorban az alsó végtagok teherviselő ízületeit (térd, boka) betegíti meg. A tripperes fertőzést követő Reiter-kór, 99 %-ban férfiakban jelentkezik. A Reiter-kór, illetve a bél eredetű reaktív izületi bántalmak spontán gyógyulhatnak 2-4 hónap alatt (Rodman és mtsai 1987), ami szintén amellett szól, hogy nem köszvény gyötörte az ifjú császárt. //, Jusztinianosz (685-695 és 705-711) Jusztinianoszt tizenhat évesen koronázták császárrá. Első országlása idején sikeres hadjáratot vezetett az arabok (686), a bolgárok és szlávok (688) ellen, majd 692-ben vereséget szenvedett. Ezt követően a hadsereg fellázadt és Leontinosz tábornok ellencsászárnak kiáltotta ki önmagát. II. Jusztinianoszt elfogatta, és a Hippodromban, nagy nyilvánosság előtt orrát levágatta, nyelvének egy részét kitépette (695), majd a Fekete tenger északi partjára, Cherson tartományba száműzte. A nyelv sebe hamarosan begyógyult, feltehetően csak kisebb részét vágták ki, ezért a későbbiekben nem okozott beszédzavart, artikulálási nehézséget. Fogságából a kazár uralkodóhoz szökött, feleségül vette annak húgát (akit a keresztségben Theodórának neveztek), majd kazár segítséggel visszaszerezte trónját, amin akkoriban (698-705) már //. Tiberiosz ült (Head 1972). Jusztinianosz uralkodásának második periódusa véres leszámolás és zsarnokoskodás, 711-ben ismét zendülést szerveztek ellene, elfogták és lefejezték. A huszadik század elején Delbrück (1914) német művészettörténész arra a megállapításra jutott, hogy a velencei Szent Márk templom egyik mellszobra Jusztinianosz Rhinométoszt (= levágottorrú Jusztinianoszt) ábrázolja. Több későbbi történeti forrás, Niképhorosz Blemmüdész (13. század), Theophanész (9. század) egybehangzóan állítja, hogy a volt uralkodó orrát (egyesek szerint fülét is) levágták 695-ben, viszont második regnálása kezdetén a csonkolás már nem látszott. A harmincnyolc éves uralkodó (708 körüli) aranyérmén szabályos, hosszú, egyenes orr figyelhető meg (Breckenridge 1957). A korrekcióra vonatkozóan két elképzelést vetettek fel. Az egyik szerint aranyból tökéletes orr és fül protézist készítetek, amit a nyilvánosság előtt viselt a császár. Más vélekedés szerint plasztikai műtéttel pótolták az orrszárnyakat és orrcsúcsot. Ez utóbbi lehetőséget Remensnyder és mtsai (1979) azért tartják valószínűtlennek, mert szerintük abban az időben a bizánci sebészek képtelenek voltak ilyen beavatkozásra. Az amerikai szerzők úgy vélik, ha történt is arc-rekonstrukció, akkor azt csakis indiai sebészek végezhették, akik nagy gyakorlatot szerezhettek ebben az eljárásban, mivel Indiában már vagy kétezer év óta bevett büntetés volt az orr és fül levágása, ezért ismerték a csonkítás eltüntetésének módját is. Két évtizeddel Remensnyder tanulmányának megjelenése után a bizánci orvoslásban legjáratosabbak ismét foglalkoztak a plasztikai megoldás lehetőségével (Lascaratos és mtsai 1998). Kimutatták, hogy II. Jusztinianosz előtt, már évszázadokkal történtek rekonstrukciós műtétek Bizáncban. Oreibasziosz (325-403) pontos topográfiai és műtéttani leírást adott az orr 6 A Chlamydia trachomatis nevü kórokozó nemcsak az ismert szembetegséget (trachoma) képes előidézni, hanem szexuális uton terjedő húgycső és prosztata gyulladást is.