Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - JÓZSA László: Beteg uralkodók Bizánc trónján

Részben a pénisz-rendellenességével, családi gondjaival és az incesztus miatti önmarcangolással magyarázzák ciklikus elmebaját. Mániás időszakai alatt jelentős sikereket ért el a perzsák ellen (620-628), átszervezte a hadsereget, aktív törvényalkotóként a gazdaság fellendítésén munkálkodott. Hérakliosz vezette be az uralkodók Baszileiosz (='felség\ ,császár') címét. Depressziós periódusaiban ifjú korában katonai kudarcok érték (Egyiptom ellen 614, balkáni szlávok ellen 614), öregen pedig teljes apátiába esett, és enerváltan fogadta Szíria és Jeruzsálem arab megszállásának (638) hírét. Depressziója alatt víz-undora keletkezett, ami nemcsak az ivóvíz, hanem a tenger és folyóvizek látványa ellen is irányult. Közben üldöztetéses téves eszmék gyötörték (Jeanselme 1923). Úgy tűnik, utolsó éveiben állapota rendeződött, utódjául az első házasságából származó Konsztantinoszt jelölte, társcsászárként a Martinától született Héraklónászt rendelte. Hérakliosz, mint mondtuk, nem gyakori rendellenességgel, nyitott húgycsővel (epispadiasis) született, ennek talaján idült gennyes vesegyulladása (pyelonephritis chronica purulenta) terminálisán pedig veseelégtelensége (uraemia) alakult ki. ///. Konsztantinosz (641) Hérakliosz halálát követően az első házasságából származó, 29 éves fia örökölte a trónt. Az új uralkodó gyermeke, már tíz éves, amikor apja császár lett. III. Konsztantinosz mindössze három hónapig regnált, 641 május 25-én meghalt. A főváros népe arról suttogott, hogy mostohája (Martina) és Pürrhosz pátriárka mérgeztették meg (amire semmi gyanú nincsen), sokkal valószínűbb, hogy a gyenge fizikumú fiatalember már évek óta tüdőbajban szenvedett. A szórványos irodalmi adatok azt látszanak igazolni, hogy tüdőtuberculosis vitte sírba. IV. Konsztantinosz Pogonatosz

5 (668-685) Apjának (II. Konsztansz) halála után nagyon fiatalon lépett trónra, és rögtön szembe találta magát a Birodalomra törő arab invázióval, amelyet csak 678-ban, az első ízben alkalmazott görögtűz bevetésével tudott megfékezni. A kereszténység VI Egyetemes Zsinata (Konstantinápoly 680-681) lelkesen ünnepelte az elnöklő császárt, a hit egységesítőjének, az összes eretnek elkérgetöjének, a kereszténység bástyájának nevezték a véres kezű uralkodót. A zsinat berekesztése után még két hónap sem telt el, amikor V. Konsztantinosz két testvérének (akik társcsászárok voltak) orrát levágatta és száműzte őket, hogy egyeduralkodó lehessen. Mindössze 28 éves, amikor a bolgárok ellen viselt háború idején, 680 forró nyarán izületi gyulladása támadt - adja hírül Zónarasz (12. század). A harcteret otthagyva Meszembria gyógyforrásainak hévizében kezelte magát. Panaszai kb. két hónap alatt elmúltak, novemberben már maga nyitotta meg és vett részt a konstantinápolyi zsinaton. Néhány évvel később dizentériás fertőzést kapott, ekkor izületi panaszai is kiújultak. A 33 éves uralkodó halálát a dizentéria okozta (Remensnyder és mtsai 1979). Bár Lascaratos (1995) köszvénynek véli IV. Konsztantinosz ízületi bántalmait, nagyon valószínűtlen, hogy 28 éves fiatalembernél ilyen súlyos köszvényes roham alakuljon ki. Sokkal inkább bélfertőzéshez (Shigella, vagy Yersinia baktérium okozta vérhashoz illetve 5 Pogonatosz = nagyszakállú, utalás az uralkodó dús, hosszú, göndör szakállára.