Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - JÓZSA László: Beteg uralkodók Bizánc trónján

ben pedig feloldódhatnak a savtartalmú hólyagkövek. A hólyagkövességgel szinte egy időben jelentkeztek éveken át vissza-visszatérő izületi panaszai. A kor uralkodó nedvelmélete szerint folyadék gyűlt fel a térdeiben, később más ízületeiben is. Heves fájdalma miatt éjeken át nem tudott aludni az amúgy is rossz alvó uralkodó. Rohamai alatt szigorú diétára fogták, csak vizet és zöldséget vehetett magához, eltiltották a bor, hús, kenyér fogyasztásától. Úgy tűnik a diéta eredményt hozhatott, mert amellett, hogy lefogyott, rohamai is megszűntek. Egy alkalommal azonban sem a diéta, sem az orvosok próbálkozásai nem vezettek eredményre, ekkor ismét a szentek, a meliténei negyven mártír csodája segített rajta. A kórrajz alapján valószínűsíthető, hogy a korosodó császárt köszvény gyötörte (Lascaratos 1995). Támogatja ezt a feltételezést, hogy a statisztikáink szerint a köszvényesek 25-50 %-ában keletkezik húgysavkő. Jusztinianosz kövérségét, a húgyúti infekciókat, a köszvényt figyelembe véve bizonyosra vehetjük, hogy magas vérnyomás betegségben is szenvedett. Halála a köszvényes veseelégtelenségnek, vagy az idült vesemedencegyulladásnak (pyelonephritis chronica) tulajdonítható. //. Jusztinosz (565-578) A gyermektelen Jusztinianosz unokaöccse, utódja és politikájának szerencsétlen kezű folytatója. Müveit, tájékozott, de a körülményekhez képtelen alkalmazkodni. Emiatt történhetett, hogy a katonai és területi veszteségeit követően pszichés zavarai támadtak, depreszsziós lett, utolsó öt évében a kormányzást erélyes felesége, Szophia császárnő végezte a magába roskadt uralkodó helyett (Ostrogorsky 2001). Jusztinosz pszichiátriai kórképét egy Timótheosz nevű zsidó orvos kezelte. Ezt a tényt azért rögzítették, mert az ortodox egyház tiltotta a keresztényeknek zsidók általi gyógyítását, ám a császár nem vette tekintetbe az egyház utasítását (Troianos 1991). Epheszoszi Ioannesz (a császár kortársa) "egyháztörténetében" azt írta, hogy Jusztinosz "beleiben kövek képződtek", ami feltehetően rossz emésztésére, idült székrekedésére, coprolithok képződésére utal. Hólyag és vizelési panaszai hosszú időn át fennálltak, élete utolsó hetében egy kő elakadt a húgycsövében, teljes vizelési-képtelenséget okozva. Orvosai húgycső-metszéssel akarták a zárókövet eltávolítani, amibe viszont nem egyezett bele. Szörnyű kínjait követően, végül önkezűleg metszette át penisét, sebének ellátása után katétert vezettek hólyagjába, ezzel legalább a vizelet-elvezetést biztosították (Kislinger 1986). Az önkezű beavatkozást kilenc nappal élte túl, kibírhatatlan fájdalom, anuria, magas láz jelentkezett, feltehetően műtét utáni szepszis miatt halt meg. Más jóval későbbi forrásból (Zónarasz) arról értesülünk, hogy a császár uralkodása kezdetétől fogva izületi duzzanattal, fájdalommal, mozgásképtelenséggel kínlódott, utolsó éveiben szinte állandóan ágyhoz kötötte a köszvény. Feltehetően Jusztinosz esetében is a köszvény és húgykövesség társult. /. Tiberiosz Konsztantinosz (578-582) Rövid regnálását a közel két évtizede folyó, perzsák elleni háború kötötte le. Életéről, cselekedeteiről szinte semmit sem tudunk, még a bizánci történelmet legjobban ismerő Ostrogorsky (2001) sem fordít egyetlen sort sem I. Tiberiosz ismertetésére.