Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - JÓZSA László: Beteg uralkodók Bizánc trónján

Jusztinosz (518-527) Analfabéta paraszt-legényként került a fővárosba. A palotaőrség katonájaként kezdte, majd egyre feljebb hágva a ranglétrán, a császár halálakor megszerezte magának az uralmat. Műveletlen (sohasem tanult meg írni, az okmányokat úgy látta el kézjegyével, hogy a fából készült sablonban vezette végig tollát) teljesen szétszórt volt, memóriája gyenge, keveset beszélt, azt is összefüggéstelenül. Nem sokat törődött az ország irányításával, helyette Proklosz, majd unokaöccse, a későbbi Jusztinianosz intézte az államügyeket. Jusztinosz idő előtt (nem volt még ötven éves) megöregedett. Felesége (Leuppikina/Euphémia) halála után teljesen összeroppant, szellemileg leépült. Prokopiosz szerint "azt sem érti mi történik körülötte". Nemcsak mentálisan, testileg is egyre romlott. Feltehetően a korai öregedéséhez (progeria) társult, agyi érelmeszesedés, esetleg agylágyulások vezettek demenciájához, végül halálához. /. (Nagy) Jusztinianosz (527-565) Ellentétben nagybátyjával, kiváló képzésben részesült. A jó képességű, széles látókörű fiatalember jártas volt a történelemben, a klasszikus görög és római irodalomban, de a liturgiában, egyházjogban is. Uralkodása idején a legnagyobb területű a Birodalom, kiváló, egységes jogrendszert állíttatott össze, hatalmas építkezésekbe fogott. Regnálásának árnyoldalai: a sorozatos politikai gyilkosságok, a Nika-felkelés több mint harmincezer halottja, intrikák és cselszövések sokasága. Jusztinianosz közepes termetű, kezdetben zömök, piknikus, korosodva egyre kövérebb ember volt, "....arca kerek volt, és korántsem csúnya, pír borította, még kétnapos böjtölés után is" - írta róla jegyzője Prokopiosz. Hosszú uralkodása alatt néhány kisebb járvány, 531 és 538 között pedig a fekete halál söpört végig az országon. Valószínűleg Jusztinianosz is megbetegedett, de felépült. Prokopiosz több alkalommal említi a császár "súlyos" betegségét, ám sem időpontot, sem betegségtartamot, sem tüneteket nem közöl. A Szent Sámson élete című hagiografikus írás szerint súlyos húgyivarszervi baja, "gyógyíthatatlan hólyagfekélye" keletkezett. Az iratot közlő és értékelő Halkin (1977) arra következtetett, hogy Jusztinianosznak idült gonorrhoeája, húgycsőszűkülete lehetett. Néhányan még a szifilisz lehetősége is felvetik és arra alapozzák véleményüket, hogy felesége, Theodora, hosszú ideig prostituáltként működött (az ország különböző pontjain), és ő fertőzte volna meg férjét. Valószínűtlennek tartja a szifiliszt a Theodora betegségével behatóan foglalkozó Körbler (1974), Lascaratos és mtsai (1999) pedig határozottan elvetik ennek lehetőségét, noha a gonorrhoeas eredetű húgycsőszűkületet valószínűsítik. A császár első köves rohama feltehetően 542-ben zajlott le, a feljegyzések arról adnak hírt, hogy ebben az esztendőben "súlyos betegségbe esett". A Zoodokhosz Pégé kolostor története pedig expressis verbis kijelenti, hogy a császárnak hólyagköve, vizelési nehézsége (dysuria), genny- és vérvizelése, alhasi görcsös fájdalma volt. Panaszai fokozódtak, orvosai tehetetlenül várták halálát, így a hagiográfiai irat, - ám váratlanul megjelent a császárnak a Szent Szűz és arra utasította, hogy haladéktalanul menjen a kolostorba és annak "életet adó szent vizéből" igyék nagyon sokat. Az uralkodó teljesítette a parancsot és a (leírás szerint) a köve szétmorzsolódott, feloldódott, kiürült, Jusztinianosz meggyógyult. A kolostori történet mögött valós javulás sejthető, ugyanis az "életet adó szent víz" alkalikus gyógyvíz. Nagy mennyiségben fogyasztva, - amellett hogy vízlökést jelent, - lúgosítja a vizeletet, a magas pH-jú vizelet-