Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - NAGY Richárd: A görög-arab medicina dietétikájának legfontosabb forrásai
A görög-arab medicina dietétikájának egyéb hasznos forrásai Külön ismertetem azokat a forrásokat, amelyek ma nem olyan ismertek és elterjedtek ugyan, mint az előzőek, de a saját korukban azok voltak, és amelyek alkalmasak az összehasonlító vizsgálatokra, valamint a görög-arab orvosi ismeretek alapjainak tanulmányozására. 7. Al-lszraílí (Iszhák Ibn Szulajmán) Kb. 855-955. Életének első ötven évét Egyiptomban, második ötven évét Kejravánban 15 töltötte. Könyve, az Élelmiszerek könyve talán a témában a legteljesebb. Nemcsak kiváló orvos volt, hanem filozófus is, a (keresztény) al-Kindi hatására a zsidó neoplatonizmus atyja. Remek könyve Budapesten is olvasható. Kézirat hasonmáskiadása szép neszhi írással, hiányos diakritikus pontokkal: a szem hamar megszokja. A könyv az MTA Keleti Gyűjteményében található 744.885. szám alatt. 8. Al-Gháfikí (Abú Dzsafar Ahmad Ibn Muhammad) Meghalt 1165-ben, andalúziai arab botanikus, a legértékesebb arab gyógyszerkönyv szerzője. Híres könyvének, melyet hosszú ideig elveszettnek hittek, az Egyszerű gyógyszerek könyvé-nek egy részét feldolgozta és kiadta Max Meyerhof Igen kár, hogy ez a munka csonka maradt. A növényeket Meyerhof részben etimológiai módszerekkel, részben a kairói fűszerpiac akkori népi növényneveit felhasználva igyekezett azonosítani. A könyv, jóllehet botanikai szempontból elavult és a gyógyszerek azonosításában kissé merész, az arab nyelvet és kultúrát rajongásig szeretető, az igényes és fegyelmezett filológiai munkát végző és a könyvtárban, terepen egyaránt keményen dolgozó Meyerhof meghatóan szép munkája. Az MTA Keleti Gyűjteményében található: 761.224. 9. Ibn Váfid al-Lakhmí (Abú-l-Mutarrif Abd ar-Rahmán ibn Muhammad ibn Abd alKarím ibn Jahjá) Toledo vezírje, mellesleg egy kitűnő és a maga korában igen népszerű gyógyszerkönyv írója, 1068 után halt meg. Könyve, az Egyszerű gyógyszerek könyve, amint előszavában írja, Dioszkuridész és Galénosz könyveinek hiányosságait oly módon pótolja, hogy kettejük könyveiből gyúrta össze, tegyük hozzá: tömör, emészthető formában és terjedelemben. Erénye, hogy általános része világosan és érthetően magyarázza el a klasszikus diététika alapjait Katalán és héber fordítása közkézen forgott, latinra az a Gerardus Cremonensis fordította, aki Avicenna főművét. Az utóbbi években több közel-keleti kiadása jelent meg. A könyv Budapesten a Keleti Gyűjteményben olvasható, katalógusszáma 757.989, jó spanyol kommentár és fordítás mellékelve. 15 Ezzel lecserélte az uralkodóját is: a (síita) fátimida birodalomból az (szunnita) aglabidába költözött. Lehet (2), hogy a fátimida uralkodó környezetében szolgálva magával al-Mahdí kalifával gyűlt meg a baja. A kairaváni aglabida állam úgy jött létre, hogy a legendás Hárún ar-Rasíd 800-ban Ibrahim ibn al-Aglabot nevezte ki a terület kormányzójának. Ez a férfi a békesség kedvéért az emír címet használta, Bagdadnak jelképes adót fizetett, a gyakorlatban pedig kalifaként (világi és egyházi hatalmat élvezve) uralkodott.
